A férfiak márpedig nem sírnak, mert akkor gyengék. Vagy most már sírhatnak?
Társas lény lévén, bármennyire is élvezzük valameddig az egyedüllétet, egy idő után nagy valószínűséggel ez átfordul hiányérzetbe. Méghozzá párunkat keressük a nagyvilágban.
Észrevetted, hogy mióta férjhez mentél, a legtöbb ismerősöd kicsit furán kezel? Alig pár nap telt el az esküvő óta, máris másképp bánnak veled? Utánajártunk, hogy ennek mégis mi lehet az oka.
Érezted már úgy, hogy akár csak néhány napnyi távollét után, de kimondhatatlanul hiányzott otthonod? Nem is kell világot látni azért az érzésért, amelyet honvágynak nevezünk.
Bármennyire tudatosan igyekszünk életünket élni, néha egy helyben toporgunk, és nem tudunk átlendülni egy problémán. Sőt sok esetben magát a problémát sem tudnánk megnevezni, csak érezzük, hogy van.
A tavaszi természeti megújulással várnánk, hogy mi magunk is tele legyünk energiával. Ám sokunk éppen nem azt érzi, hogy pezseg a vér az ereiben, hanem erőtlen, gyenge és kedvetlen. Magunknak kell ezt megoldani.
Felfedeztél már alkalmanként megjelenő dudorokat a nyakadon, amikor megfáztál? Fájt a fogad és begyulladt a nyakad is? Nos, valószínűleg tudod, hogy azon a nyirokcsomóid duzzadtak meg.
Annyi mindenki van benne influenzás, megfázásos betegségben, szinte lépten-nyomon ezzel szembesül az ember. Amikor már azt hisszük, hogy túl vagyunk rajta, kezdődik az egész előröl.
Emlékezzünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történéseire, szereplőire, tetteikre.
Másképpen nyilvánítjuk ki érzelmeinket bensőséges közegben, mint nagy nyilvánosság előtt. Érzelmeink javát ráadásul nem megtanítják gyermekkorunkban, hanem lemásoljuk, utánozzuk, így tanulunk meg reagálni azokra.
Úgy látszik igen. Persze gyakran mondogatjuk, hogy pénzzel nem lehet kifejezni, vagy nem pénzzel kell kifejezni a szeretetünket. Erre azonban mégis rácáfolnak a statisztikák.
Az évszázadok alatt népbetegséggé nőtte ki magát, és az összes kapcsolatban jelen van, akár beismerjük, akár nem. De vajon tényleg a másik iránti szeretet táplálja?