A féltékenységet mint jelzőt, a nyelvtani definíciója szerint olyan emberre használják, aki rosszindulatú gyanakvást vagy aggodalmat érez, mert elveszítheti előnyét, szerelmét, barátságát, stb. Manapság a jelentés nem változott, csak inkább kibővült.

A féltékenységnek ezernyi változata jön velünk szembe nap mint nap: a nő, aki kényszeresen csekkol be percenként párjának vagy épp a férfi, aki gyilkos tekintettel bámul férfitársaira kedvese oldalán. De nem csak a szereteten alapuló kapcsolatokban van jelen. A munkahelyi légkört és a barátságokat is pillanatok alatt megmérgezi. Épp ezért, felmerül a kérdés: tényleg a szeretet táplálja?

A párkapcsolatok aspektusából szemlélve a válasz egyértelmű nem. Ahol féltékenység van, ott önbizalom és általános bizalomhiány is. Aki bízik a párjában, nem fojtja meg a féltékenység fekete burkával őt, de ha nem biztos abban, hogy meg tudja tartani szerelmét, hiába minden. A belső kétségek kivetülése gyakran féltékenység formájában ölt testet, ami vitát és negatív érzelmeket szül. De szerelemből és szeretetből, miért lenne bárki féltékeny? Ha két ember elkötelezte magát egymásnak, akkor bizony nincs semmi, ami közéjük álljon. Utóbbi elcsépelt és mesébe illőnek hangzik a jelen világban, de akkor is helytálló. Maximum az emberek nem merik beismerni önmaguknak, hogy tényleg vágynak rá.

S miért nem jelenthető ki, hogy a másik iránti szeretet táplálja? Itt van rár két példa: a munkahelyen, ha másikat léptetik elő azonos feltételek mellett, az embert elfutja a sárga irigység, akárcsak a testvéreket, ha a másik valamit jobban csinál. Márpediglen utóbbiak nem szeretetből történnek. 

 További érdekességekért, bátran keresse fel a Marmalade  Facebook oldalát!
(Kép: quickanddirtytips.com)