A munkahely az, ahol talán a hétköznapjaink nagy részét töltenünk kell. Sőt köztünk sokan még a hétvégé is munkahelyükön vannak. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy hová megyünk dolgozni. Legtöbbünk csak szeretné megtalálni azt az állást, ahová örömmel megy, a ranglétrán is egyre csak feljebb halad és természetesen a fizetésért is megéri naphosszat ott lenni. Lehetőleg ne is a munkáról szóljon az ott lét, de ha mégis, az elégítse ki minden igényünket úgy, hogy jobbá és szebbé teszi az életünket.
Az álommunka megálmodásakor belevisszük saját érzelmeinket is. Ez egy olyan túlzó elgondolás, amelynek szinte semelyik munkakör sem felel meg. Ha pedig így van, akkor egytől egyig minden munkahely csalódást fog okozni.
Az álommunka mindenki számára mást jelent. Nagyon sokféle állás létezik, ezért arra is van esély, hogy megtalálhatjuk az a munkakört és még inkább, azt a munkaadót, aki foglalkoztat és ezért még jól meg is fizet. Azt gondolnánk, hogy amit illúzióként magunkban felépítünk álmaink munkahelyéről és munkájáról, ott aztán minden annyira flottul megy, és naponta a boldogsággal és a sikerrel szembesülnénk. Eloszlatjuk a rózsaszín ködöt. Még a tényleg nagyon jó munkakör és munkahely sem garancia arra, hogy minden nap boldog legyen. Ez pedig nem a munka miatt van így, hanem a mi saját érzelmeinktől, hangulatunktól. Az álommunkáról is kiderülhet, hogy képes rémálommá válni.
Amikor az ember megelégeli azt, amiben éppen van és ábrándozik arról, hogy váltani fog, hajlamos pillanatnyi érzelmei szerint elképzelni a lehető legjobb munkát. Csakhogy mint minden, az az állapot is változó, így az állomunkához vezető utat is rosszul tájolhatjuk be. Az álommunkáért való törekvés már az iskolában elkezdődik. A sok tanulás árán elért diploma még nem garantálja azt, hogy azonnal álommunkával és fizetéssel is fog társulni.
Bármi lehet motiváció abban, hogy milyen munkahelyet szeretnénk magunknak. Elég ahhoz egy film, vagy egy másik ember, aki arra ösztönöz, hogy az adott munkakörben dolgozzunk. Könnyen lehet azonban, hogy amit a film főszereplője megtestesít, az a való világban nem is közelít az álommunkához.
A mai kor gyermekei, fiataljai is arról ábrándoznak, hogy felnőttként majd úgy fognak nagyon jól keresni, hogy a hobbijuknak élnek, és szinte semmit nem dolgoznak. Hajtja őket a pénz szükséglete, a tudásvágy is, de szomjaznak a sikerre és persze ragaszkodnak hobbijukhoz, valamint a mai korra jellemző telekommunikációs eszközökhöz.
A fiatal munkavállalók körében a legfontosabb motiváció a pénz és a tapasztalatszerzés. Gyakorlati tapasztalat nélkül ugyanis nem tudják elindítani karrierjüket, ehhez azonban kompromisszumok kellenek. Az elégedettséghez szükséges, hogy az ember azt érezze munkája során, hogy előbbre tud lépni, fejlődik. Van, aki tudja, hogy mi a hivatása, és annak megfelelőn dolgozik is. Mások csak azt tudják, hogy biztos van számukra is egy hivatás, de még nem tudják mi az. Aztán vannak, akik bármiben megtalálják önmagukat, vagy ha nem is, de ledolgozzák a munkaidőt és élik az életüket.
