A gyermekeknek gyakran felteszik azt a kérdést, hogy mi szeretne majd lenni felnőttkorában. Már ekkor feltűnnek a nemekre jellemző foglalkozások, így a kisfiúk rendszerint valami erőt és bátorságot igénylő munkakört választanak, a kislányok pedig érzékeny, nőies szakmákat. Gyakorta említik a tanítói és a táncos pályát. A táncosok világa és főleg öltözékük varázsolja el a kislányokat. Többen közülük balett-táncosok szeretnének lenni, mert elbűvöli őket a törékeny alkatú, légies mozgású, hihetetlen vékony és hajlékony balerinák látványa. A kislányok egy része ki is próbálja magát ebben a mozgásformában, de csak kevesen kerülnek olyan helyzetbe, hogy a balett váljon az életükké, a munkájukká.

Filmekben már lehetett látni, hogy micsoda feszített tempót diktálnak a balett órákon. Aki valóban ezzel szeretne foglalkozni, annak komoly megpróbáltatásokkal, edzésekkel kell szembenézniük, és kell ehhez a megfelelő testi adottságon túl jókora tehetség, fizikai- és lelkierő, valamint nagy adag elhivatottság.

A külcsínt a spicc cipő, a tütü, valamint a vékony, finom mozgású balerinák adják. Nem is gondolnánk, hogy a spicc-cipő nem egy sorozatgyártás terméke, hanem minden egyes darabot kézzel készítenek. Azt sejtjük, hogy gyakori a használata, de arra nem is számítunk, hogy egy balett-cipő hordási ideje csak egy-két nap. Egy átlagos balerina hetente akár három pár cipőt is „elfogyaszt”. Minden egyes új cipőt be kell törniük, és ezt a szó már önmagában fájdalmat sugall, hát, még ha abban táncolni is kell.

A balerinák tütüjéhez akár kilencven méter anyagot is felhasználnak és több napig tart egy-egy darab elkészítése.

A balerinák törékeny hölgyek, mégis a férfi balett-táncosoknak egy előadás során tonnányi balerina súlyt kell emelgetniük. A férfi táncosokat könnyen skatulyázzák be homoszexuálisnak, ám a napi 8-10 órás tréningek, az izmok megfeszített munkája, az emeléstechnika finomítása, a nyújtás, koncentráció, hatalmas önfegyelem inkább közelít az élsportot űző férfiak munkájához. Ettől függetlenül mégis gyakrabban feltételezik a férfi balettosokról azt, hogy saját nemükhöz vonzódnak, mint az élsportolókról.

A balett előadások színpadon megjelenő világa sokakat elkápráztat. Csupa kecsesség, csupa finomság és hajlékonyság, mégis irtózatos erős emberek koreografált mozgását jelenti. A színfalak mögött azonban semmi sem ennyire kecses. A legjobbak, a színpadra kerülő táncosok élete a tökéletesség iránti vágyról, az álomszerep megkaparintásról, és az ezért folytatott küzdelemről szól. Köztük többen súlyos testi és lelki problémákkal küzdenek.

A balett-táncosok tényleg nagyon sokat dolgoznak azért, hogy minél jelentősebb szerepben mutathassák meg magukat, de szinte mindegyikük arról vall, hogy a színpadon bárki és bármi bőrébe bújhatnak, és olyankor teljes a szabadság. A színpadon megszűnik minden fájdalom, de ezért nagyon sokat kell szenvedni és dolgozniuk.