Jump to content

Köztünk élő őrültek/zsenik

2017. 09. 04. 17:00

Mindenki egyediségre vágyik. Fiatalként, de még olykor felnőttként is keressük igazi önmagunkat, valamint azt a tevékenységet, hobbit, amiben úgy kiteljesíthetjük magunkat, hogy abban nincs semmi hamisság.

A művészek, legyen az zenész, festő, szobrász, mind saját egyéniségüket, egyedi látásmódjukat testesítik meg műveikben. Sajátosan, élénk képzelőerővel megáldva látják a valóságot és belső késztetést éreznek arra, hogy valamilyen formában oldják belső feszültségüket, így alkotnak. Olykor csak kevesen értik meg műveiket, de a pöttyöket szeretjük. A pöttyöket mindenki kedveli, akárcsak az idős japán művésznő, aki már túlzásba is viszi a pöttyözést. Nem véletlenül nevezik pöttyök királynőjének, hiszen Yayoi Kusama élete csupa pötty. Ez a pöttyös világ sokaknak túl sok, és mondhatnánk az alkotóra, hogy kissé őrült, ami cseppet sem tér el a valóságtól. Mint ahogyan azt mondani szokták, az őrülteket és a művészeket csak egy vékony kis hajszál választja el egymástól. Nos, ezen a hajszálon átbillenni nem nehéz.

Yayoi Kusama tudásvágya rendíthetetlen volt. Már gyermekkorában megmutatkozott érdeklődése a művészetek iránt. Eleinte versekben fejezte ki magát, majd festészetet is tanult, de kevésnek érezte a hagyományos japán stílust. Ereiben buzgott az alkotás iránti vágya. A művésznőnek egyáltalán nem volt egyszerű gyermekkora, bántalmazás és zaklatott gyermekévei után, fiatal felnőttként leszámolt addigi életével és New York-ba költözött, ahol végre kihozhatta magából azt, ami valóban benne lakozott. Két év múlva már kiállításon mutathatta meg alkotásait Amerikában.

Gyermekkora óta vonzódott a művész a pöttyökhöz, mert számára a Napot szimbolizálja. A forró égitest pedig energiát jelent, míg a Hold ugyanolyan kerek, mégis a nyugodtságot mintázza. Yayoi Kusama annyira kedveli a pöttyöket, hogy ez lett védjegye és ez képeinek, alkotásainak alapja is. A gyermekkorában átélt lelki traumáinak köszönheti hallucinációit, amelyeket azután sorra megörökített. Saját tragédiája lett egyben munkásságának középpontja, védjegye. Folyton alkotott az Egyesült Államokban és művészeti mozgalmak jelentős alakjává vált az 1960-as évek Amerikájának. Kiégve, meggyötörten tért vissza Japánba, ahol újból önmagát keresve kiírta magából gondolatit, majd önként bevonult egy pszichiátriára. Saját maga felismerte, hogy gond van vele, és a szakemberek ezt alá is támasztották. Olyan mentális zavart diagnosztizáltak a művésznőnél, amely során a beteg úgy látja saját életét, mintha egy filmet nézne, tehát külső szemlélőként tekint életére. Így nem képes saját szellemi és testi működését befolyásolni. Ez nagyon ijesztő, így a betegek többsége még inkább megijed önmagától és a betegséghez szorongás, depresszió és munkavégzésre alkalmatlanság is társul. Yayoi Kusama azonban ebben a hallucinogén állapotában éppen szorongásaitól igyekszik megszabadulni, méghozzá úgy, hogy kiadja magából művek formájában. Művei lényegében kényszeres neurózisának megnyilvánulásai.

A mai napig egy tokiói kórház pszichiátriai osztályán élő idős művész a közelben kialakított stúdiójában alkot, és alkot, és alkot. A zseni és az őrült egy személyben mutatja meg magát és mára a japán pop-art művészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Példaértékű lehet a sokat megélt és mentálisan is beteg művésznő élete, a betegség és a nehéz élet olyan akadály, amivel meg kell birkózni, vagy el kell fogadni.

(Forrás: marmalade.hu | highsnobiety.com, whitney.org/képek | youtube.com/videó)