A hagyományosan október 31-én esedékes Takarékossági Világnap alkalmából a CIG Pannónia által készített elemzésből az is kiderül, hogy a tervezettség hiánya és a rövid távú szemlélet miatt nem csak a magasabb hozamlehetőségtől, de az állami kedvezményektől is sokan esnek el.
Az elmúlt években folyamatosan gyarapodtak a magyar háztartások megtakarításai, csak az elmúlt egy év alatt több mint 2200 milliárd forinttal. Az egy háztartásra jutó nettó pénzügyi vagyon ugyanakkor – a vásárlóerőparitást figyelembe véve – az OECD-tagországok átlagának alig egyharmada, a brit vagy az olasz átlag egynegyede. A régióban már a középmezőnyben szerepel Magyarország: az egy háztartásra jutó közel 3,3 millió forintos összeggel megelőzi például Szlovákiát (2,3 millió forint) és Lengyelországot (2,5 millió forint), de elmarad Csehországtól (4,3 millió forint) és Szlovéniától (4,5 millió forint).
A megtakarítások szerkezete első ránézésre megfelel az európai átlagnak: magas, közel egyharmad a készpénz és a betét aránya, de az egyre népszerűbb kötvények (8,6 százalék) és befektetési jegyek (10,6 százalék) is jelentős súlyt képviselnek a lakosság megtakarítási állományában. Az időtávot vizsgálva azonban már jelentősebb a lemaradás. Nem csak a magas készpénz- és betéti állomány szolgál rövidtávú célokat, de a kötvényeken belül legelterjedtebb állampapírok közel kétharmada is rövid lejáratú, sőt, a befektetési jegyek esetén is a rövidtáv dominál.
A biztonságosabb, ugyanakkor alacsonyabb hozamú pénzpiaci alapokban elhelyezett vagyon aránya az összes befektetési alapon belül kimagasló, 54 százalékos, míg az európai átlag csupán 12 százalék (Lengyelországban 25 százalék, Szlovákiában 3 százalék). A hosszabb távon nagyobb hozampotenciált biztosító részvénypiaci befektetetési jegyek népszerűsége 5 százalékos részaránnyal viszont messze elmarad a 37 százalékos európai átlagtól (Lengyelországban 27 százalék, Szlovákiában 10 százalék ez az arány).
A rövid távú szemléletet mutatja az is, hogy a pénzügyi eszközök között az életbiztosítási díjtartalékok aránya (5 százalék) is alacsonyabb az európai (több mint 10 százalékos) átlagánál. Nagy-Britanniában vagy Franciaországban például jóval nagyobb súllyal kezelik a megtakarítások során a kockázatokat (az életbiztosítási díjtartalékok aránya 52, illetve 30,9 százalék), figyelembe véve, hogy egy baleset vagy komolyabb betegség esetén jelentkező kiadások gyorsan kiapaszthatják a tartalékokat.
A rövidtávú pénzügyi konstrukciók miatt sokan annak ellenére is jelentős vagyongyarapodásról mondanak le, hogy valójában hosszabb időtávra halmoznak fel megtakarításokat. Sokan esnek el a hosszabb távú, konkrét (például nyugdíj) célhoz kötött megtakarítások után járó állami kedvezményektől, vagy a tőkepiacokon hosszabb távon elérhető jelentősebb hozamlehetőségektől.
Korlátozza az anyagi mozgásteret az is, hogy későn kezdenek el a legfontosabb megtakarítási célokkal foglalkozni. Ha valaki például 10 évvel a nyugdíjba vonulás előtt köt nyugdíjbiztosítást és havi 12 500 forintos díjat fizet ,2,5 millió forint tartalékra tehet szert a nyugdíjig. Ha 25 évvel a nyugdíj előtt vág bele, ugyanekkora díjfizetéssel a felhalmozott összeg ennek több mint négyszerese, 11,3 millió forint lehet – állapítja meg a CIG Pannónia elemzése.
(Fotó:www.ejam.hu)
