Ősi tolvajmódszer, hogy az ATM-re egy láthatatlan szűrőt, úgynevezett szkimmert tesznek, amely képes lemásolni a bankkártyák összes adatát – például, hogy az kié, illetve milyen bankszámlához kapcsolódik– tartalmazó mágnescsíkot, emellett pedig egy rejtett kamerát is telepítenek – akár egy brosúratartónak álcázva – az ATM-re, ami a kártyához tartozó PIN kódot képes leolvasni. Ezen információk birtokában már szinte pillanatok alatt elkészíthető az eredeti plasztiklapocska hű mása, amivel szabadon meg lehet csupasztani a kiszemelt áldozat számláját. Ha szerencsénk van, akkor olyan bank kártyájával rendelkezünk, mely már megtette az óvintézkedéseket. Például ATM-je lebegtetéssel, rezegtetéssel adja ki a kártyát, a tolvaj leolvasó szerkezetéhez egyszer közel, egyszer távol kerülve képtelenné téve a mágnescsíkon lévő információ rögzítését. Biztosabb azonban, ha bankkártyánkat chippel rendelkezőre cseréljük – ezek ma már szinte teljesen átvették a terepet –, ez ugyanis e módszerrel nem másolható.

Ám a chipes kártya sincs biztonságban az ellen, ha a bűnözők egy láthatatlan anyaggal leragasztják az ATM készpénzkiadó nyílását, azt a látszatot keltve, mintha az automata nem működne. Ennek ellenszere lehet, ha használat előtt a pénzkiadó nyílást gondosan megvizsgáljuk. De még így sem mindig vehető észre a turpisság. Annak, hogy átverés történt, árulkodó jelei lehetnek, hogy mind a kijelző, mind a mobilunk szabályos tranzakciót mutat. Ha az ATM bankfiók mellett van, s még nem zárt be, akkor azonnal be kell menni, jelezni a problémát, ellenkező esetekben viszont a segélyhívó számot felhívni. Egy biztos, semmiképpen sem az ilyenkor hirtelen felbukkanó segítőkész emberekre hallgassunk, hiszen a tolvaj éppen köztük lehet.

Mindebből már következik, hogy nem kell sajnálnunk azt a néhány száz forintot, amennyit a bankok elkérnek azért, hogy minden egyes kártyás tranzakció után megpittyegtetik a mobilunkat. Azzal az öreg hibával pedig talán ma már senki nem könnyíti meg a rosszban sántikálók dolgát, hogy a PIN kódot a kártyája mellett tárolja. De az sem megoldás, ha a kódot a telefonunkba ütjük be – még akkor is, ha a jelszavak és azonosítók világában képtelenség megjegyezni a temérdek kódot –, hiszen ma már nem nagy kunszt meghekkelni egy mobilt.

(Fotó: blog.websteronline.com)