Jump to content

Ásítással hűtünk és fitogtatjuk agykapacitásunkat

2017. 02. 16. 19:00

Ha álmosak vagyunk, akkor ásítunk. Úgy tartjuk számon ezt a jelenséget, hogy azért szükséges, hogy agyukat megfelelő mennyiségű oxigénhez juttassuk. Ma már tudjuk, hogy nem erről van szó. Az ásítás hosszúsága másra is utalhat.

Az ásítás egy olyan cselekvésünk, amely mindenki életében jelen van. Hol gyakrabban, hol ritkábban, de naponta ásítozunk. Akkor tesszük ezt, ha unatkozunk, vagy ha álmosak vagyunk.

Ha gyermeked négydimenziós ultrahangos vizsgálatánál volt olyan szerencséd, akkor a pocakodban fejlődő babádat is láthattad ásítani. Bizony, már a magzatok is ásítanak a méhen belül is. A fejlődés során nem álmosságról van szó, amikor a magzat ásít, hanem az agy fejlődéséről. A szakemberek annak tulajdonítják a magzatok ásítását, hogy az e tevékenység során végzett izommozgások által az agyat fontos impulzusok érik. Ezzel fejlődik az agy. Más szakemberek ezt egyszerű tátogásnak vélik, de a csak tátogás és az ásítás ideje nagyon különböző. Megfigyelték, hogy a magzatok a 24. terhességi hétben kétszer is ásítanak óránként, de a 36. hétben ez a szám szinte teljeséggel lecsökken. A száj nyitogatása és az ásítás is a korai agyi fejlődésben játszik szerepet. Az ásítás kimondottan az agy meghatározott részeit fejleszti. Vagyis a fejlődő magzatoknál az agyat működésre készteti az ásítás, afelnőtt életünkben arra figyelmeztet, hogy fáradtak, álmosak vagyunk.

Az agyunk az irányítóközpontunk. Pont mint egy számítógép esetében, szükség van annak hűtésére. A számítógépnél erre alkalmas egy ventillátor, az ember esetében ezt a célt szolgálja az ásítás. Ha az agy túlhevül, nem végzi dolgát olyan hatékonyan, az információk feldolgozásának képessége lassabb. A szervezet nem hagyhatja, hogy a rendszer túlmelegedjen, így az ásítás lényegében a test termosztátja, amely szabályozza a hőmérsékletet. Kutatások alapján azt figyelték meg, hogy amikor nagyon meleg van odakint, akár a testhőmérsékletünknél is magasabb, akkor alig ásítunk, mert nem származik abból semmi haszon. Ha a kinti hőmérséklet hűvösebb, mint a testhőmérsékletünk, akkor már érdemes ásítani, mert az agy hűtése is megoldható. Jelenleg ez a legelfogadottabb magyarázat.

Az agyunk hőmérséklete attól függ, hogy mennyi információt szükséges feldolgoznia. Függ a szervezetben keringő vér hőmérsékletétől és keringési sebességétől is. Amikor sok információval kell az agynak megbirkóznia az túlhevülhet, és az álmossághoz hasonlatos érzést kelti bennünk, ezért ásítunk. Nagy melegben sokkal fáradtabbnak is érezhetjük magunkat.

Nem egyformán ásítunk, azaz annak időtartama egyeseknél hosszabb, másoknál rövidebb. Egy tudós azt állítja, hogy az ásítás hosszúsága azt jelzi, hogy mekkora az adott emlős agya.

Még mindig nem biztos, hogy miért is ásítunk. Szociális hatás? Ha valaki elkezd ásítani, szinte biztos, hogy a környezetében többen ásításba kezdenek. Ma már inkább az elfogadott az, hogy az agyi kapacitás növelésére, az agy hűtésére szolgál. Az ásítás során jobb lesz agy vérkeringése és akár új agyi kapcsolatok is kialakulnak így, vagyis fejlődik az agy. A magasabb intelligenciájúak éppen ezért ásítanak sokkal hamarabb unalmas helyzetekben.

(Forrás: marmalade.hu | nova969.com.au, sites.psu.edu, menshealth.co.uk/képek)