Jump to content

Egy kis paróka történelem

2014. 09. 30. 11:31

A rizsporos paróka mintegy kétszáz éven keresztül tartotta magát a fejeken és a divathullámok élén. Sikeréhez azonban kétségkívül hozzájárult néhány hiú király, a rossz higiéniás körülmények, és egy nemibetegség...

A kendőzetlen igazság az, hogy a paróka elterjedésében igen nagy szerepet játszott a szifilisz, mely 1580-ra végigsöpört egész Európán. Antibiotikumok és megfelelő gyógyszerek híján a betegek rút tüneteket produkáltak: nyílt, gennyes sebek, kiütések, vakság, elbutulás, illetve hajhullás kísérte a kórságot. Ezért ebben az időben a kopasz fej egyenlő volt a nyilvános megaláztatással, a hosszú haj pedig divatos státuszszimbólum volt.

A szifilisz elterjedésével tehát igen megszaporodott az igény a parókakészítők munkájára is. A parókákat ló- és kecskeszőrből készítették, illetve emberi hajból, amit aztán levendula, vagy narancs illatú púderral szórtak be vastagon, hogy elfedjék az esetleges kellemetlen szagokat.

A műhajak elterjedésén igen sokat dobott, amikor Franciaország királya maga is elkezdett kopaszodni 1655-ben, valószínűleg szintén a szifilisz egyik mellékhatásaként. XIV Lajos csupán 17 éves volt, amikor ritkulásnak indult a haja. Mivel nagyon aggódott, hogy a tar fejtető rosszat tenne a reputációjának, hirtelen felindulásból rögtön 48 parókakészítőt is felfogadott, hogy mentsék meg, ami még menthető.

Öt évvel később Lajos unokatestvére, II György angol király is hasonlóképpen járt el ősz haját palástolandó. Több se kellett a francia és angol királyi udvarnak, nyomban mindenki utánozni kezdte a két királyt. Hamarosan az összes udvaronc és arisztokrata fess parókában pompázott, innen pedig pillanatok kérdése volt, hogy átterjedjen a parókahordás divatja a felsőközéposztály tagjaira is Európa-szerte.

Ezzel párhuzamosan természetesen a parókák ára is megemelkedett, így a műhaj már státuszszimbólumként sem volt utolsó, hiszen nem mindenki engedhette meg magának a pompázatos műhajakat. Egy átlagos paróka körülbelül egy heti bérébe került egy londoni polgárnak, ám a nagyobb, szépen kialakított különleges darabok ennek az árnak akár a negyvenszerese is lehetett.

A parókák népszerűsége mellett szólt praktikus mivoltuk is, hiszen a műhaj kiváló megoldást nyújtott a tetvek ellen. A paróka alatt ugyanis kopaszra nyírták a fejet, így a tetvek ott nem tudtak megtelepedni, az eltetvesedett műhajakat pedig egyszerűen kifőzették a parókakészítő mesterekkel.

A parókák jó kétszáz éven keresztül tartották magukat a divat élén, hogy aztán a 18. század során szépen lassan eltünedezzenek, átadva helyüket a természetes hajnak.

(Mental Floss, kép: hamptonroads.com)