Az ujjlenyomat a személyazonosítás egyik eszköze, amelyet már az ókori kínaiak is használtak. Írás hiányában az ujjlenyomattal hitelesítették a szerződéseket.

Az ujjlenyomat olyan egyedi mintázat az ujjbegyeken, amely csakis ránk jellemző. Az ujjlenyomatoknak négy altípusát különböztetik meg azok, akik ez alapján vonnak le következtetéseket az egyének személyiségéről. Eszerint megkülönböztetünk hurok, kör, fa és domb altípusú ujjlenyomatot.

Az ujjlenyomatnak a személyek azonosításban volt a legnagyobb szerepe. Amikor a Scotland Yard 1901-ben megnyitotta az igazságügyi laboratóriumát, attól fogva a bűnözőknek igencsak oda kellett figyelniük, hogy mit hagynak maguk után. A technika fejlődésével létrehozták az ujjlenyomatokat tartalmazó adatbázisokat, így gyorsabbá vált a már ismert, valami miatt adatbázisba került személyek kikeresése. Csakhogy sokszor találkoznak részleges ujjlenyomatokkal a hatóság emberei, és még számolni kell az emberi tévedéssel is.

Sokáig azt feltételezték, hogy az ujjlenyomat minden ember egyedi jellemzője. Nincs két egyforma ujjlenyomat. Ez azonban csak részben igaz. Egy családon belül ugyanis az ujjlenyomatok elemei között megegyezések lehetnek. Az azonban igaz, hogy két ugyanolyan ujjlenyomat nincs, csak részleteiben mutathatnak hasonlóságot, egyezőséget. Csakhogy egy személytől levett két ujjlenyomat sem azonos. Az idős kor velejárója, hogy a bőr veszít rugalmasságából, és az ujjlenyomat nem biztos, hogy mindig látszik.

Az ujjlenyomat tehát egyedi, a személyazonosításra alkalmas, és mindenki rendelkezik vele. Azaz majdnem mindenki, ugyanis van egy ritka betegség, amely során a beteg ujjlenyomat nélkül születik. Ez a kór az adermatoglifia. Ez az öröklődő rendellenesség eddig a világon csak négy családnál ismert, egy génmutáció következtében alakul ki. Ezek az emberek kevésbé izzadnak, mint az ujjlenyomattal rendelkezők, de semmilyen más egészségügyi problémával nem küzdenek. Számukra azonban nem megoldott az ujjlenyomat-leolvasó rendszerrel történő beléptetés.