Amikor az emberek beszélgetnek egymással, hajlamosak öntudatlanul is egymást ’majmolni’, azaz tükörként leutánozni a másik mozdulatait, testtartását, de még a hanglejtését, beszédfordulatait és kiejtését is. Ám hogy milyen mértékben követjük le társalkodóparetnerünk beszédtechnikáját, az nagyban függ attól is, hogy mennyire értünk vele egyett, illetve mennyire vagyunk kompromisszumkészek vele kapcsolatban.

Az ohioi és a rochesteri egyetemek közös kutatásában arra voltak kíváncsiak a szakemberek, hogy hogyan reagálunk szélsőségesebb ideológiákkal teletűzdelt beszédekre.

A résztvevők különböző akcentusú emberek különböző változatú mondatait hallgathatták meg, ahol a szavak sorrendjét enyhén megváltoztatták a kísérlet vezetői, mint például:

„A kongresszus túl sok pénzt ad a szociális rendszer ingyenélőinek.”

Illetve „A kongresszus a szociális rendszer ingyenélőinek túl sok pénzt ad.”

Ezek után megkérték a kísérlet résztvevőit, hogy írjanak le különféle képeket. Kiderült, hogy abban az esetben, ha az alanyok egyetértettek a fenti mondatokkal, akkor hajlamosak voltak annak a mondatstruktúráját utánozni későbbi beszédük során, azaz hasonló sorrendben volt az alany, az állítmány és a tárgya kép leírásakor.

Azok viszont, akik nem osztották a fenti nézeteket, sokkal kisebb valószínűséggel fogalmaztak hasonló mondatszerkezettel. Ugyanez volt a helyzet a beszélő akcentusával, azaz ha egyetértettek a mondanivalójával, akkor hasonlóképpen kezdtek beszélni.

Érdekes volt azoknak a személyeknek az eset is, akik állításuk szerint kerülik a konfliktusokat egy vita során, és ezért sokkal kompromisszumkészebbek. Ők még akkor is ’leutánozták’ a hallott mondatstruktúrát és kiejtést, ha egyébként nem értettek egyet a beszélővel.

(Kép: Pedro Ribeiro Simoes)