Javában beindult már a karácsonyi láz, de ez nem csak a vásárok és vásárlások időszakát jelenti, hanem egyben a disznóvágások idejét is. Régen ez egy teljesen hagyományos módja volt annak, hogy a háztartás hús- és zsírraktárát újra feltöltsék. A vidéki életnek még sok helyen kötelező eleme a téli időszakban a disznóvágás. Voltak idők, amikor különböző okok miatt megpróbálták ellehetetleníteni a disznóölést. A hagyomány azonban sosem szűnt meg teljesen, csak épp lecsökkent a hús ilyen formán történő feldolgozása. Beleszólt ebbe az is, hogy sokan igyekeztek egészséges étrendre áttérni, amibe a disznótor termékei nem fértek bele. A városiasodás következtében a legtöbben már hentestől szerezték be a hasonló árut. Manapság azonban újra egyre többen igénylik a megszokott és tucatárun túl, hogy egyedi ízeket élvezzenek, és a házi disznóvágás megint csak egyre nagyobb divatnak örvend.

Hajdanán szeptember elsején, azaz Egyed napján kezdték el a levágásra szánt disznót felhizlalni. A disznóvágási szezon november 30-ával kezdődött, András napon. Ezt a napot disznóölő Szent András napjának is nevezik. Sorra zajlottak a családban a disznóvágások, és hol az egyik család házánál, hol pedig a másiknál hajtották végre. Így ment ez egy nagycsaládban, így a munka terhe is megoszlott, valamint jutott kóstoló is a másikéból. A babonákat betartva történtek a disznótorok, ugyanis újholdkor feldolgozni a húst egyet jelentett volna azzal, hogy az férges legyen. Ezen a napon tehát nem öltek disznót. A romlott hús elkerülése érdekében sosem időzítettek disznóvágást se keddre, se péntekre, se vasárnapra.

Már hajnalban nekikezdtek a munkának, és ma sincs ez másképp. Sok a teendő, hogy a hízott sertés minden porcikájából ehetőt készítsenek. Szokás ma is, hogy a munka megkezdése előtt pálinkát fogyasztottak. A férfiemberek ezután lefogták az áldozatot és a leggyakorlottabb leszúrta a disznót. A leölés, a bontás és a hús feldolgozása a férfiak feladata volt, az asszonyok sem tétlenkedtek ám. Az ő feladatuk a bél tisztítása, a disznótoros ételek elkészítése volt. Ma is pont így van ez.

A disznótor mostanában is családi vagy baráti összejövetel. Habár sok a teendő, de jutalmul bőséges étel vár az asztalnál mindenkit.

Míg manapság leginkább a nyári esküvő lebonyolítása a divat, addig régebben sokszor télen házasodtak össze. A téli esküvők megrendezésének egyik fő oka az volt, hogy a násznép fogadásához sok húsra volt szükség. A disznótorból származó hús azonban ezt fedezni tudta.

Ma már minden kántálás nélkül meglepjük a szűkebb rokonságot némi kóstolóval, de a régi időkben ezért kántálók járták a környéket. A kántálók olyanok – általában fiatal fiúk, férfiak, ritkábban nők – voltak, akiket nem hívtak meg a disznótorba. Maskarát öltve magukra némi disznótoros finomság reményében pajzán verseket kántálva jutottak finomsághoz.