Az magányosságnak nincs általános definíciója. Az is érezheti magát egyedül, akit egy komplett család, barátok, azaz nagy embertömeg vesz körül, illetve ott vannak az önkéntes elszeparálódás „hívei”, és nem szabad megfeledkezi azokról sem, akik valamilyen életkörülmény alakulásából fakadóan ítéltettek magányra. Bárhogy is legyen, az állapot szedi áldozatait, olyan mint egy csendes sorozatgyilkos, aki észrevétlenül tizedeli a lakosságot.

A témában kutatást végző szakemberek szomorú képet festenek a jövőről, ugyanis a magányos életforma vírusszerű terjedéséről beszélnek. A vizsgálat vezetője, Julianne Holt-Lunstad, a Brigham Young Egyetem kutatója, az elhízáshoz hasonlította a magányt. Az előbbit már a köztudat kezdi komolyan venni, ám az utóbbit kevésbé. Ennek köszönhetően sokan nem is tekintik valós veszélyforrásnak, csak a modern társadalom okozta „mellékterméknek”, ami majd úgyis idővel eltűnik.

A kutatáshoz, a Julianne által vezetett csapat, több millió meglévő egészségügyi tanulmányt és információt vett figyelembe. Ez kb. három millió ex-kísérleti alany adatait jelenti. A vizsgálat során mindent figyelembe vettek, a nemtől, az életkoron át, a családi állapotig és iskolázottságig. Ezen felül a kutatás közel 400ezer baráti kapcsolatot figyelt meg és analizált.

Az eredmények aggasztóak. A kutatók kitértek arra, hogy az állandó csetelés helyett a személyes beszélgetést kell előtérbe helyezni, mert azok a párok és személyek kevésbé érzik boldognak magukat –még annak ellenére is, hogy állandóan nyomkodnak - , akik éjjel nappal telefonoznak, mint azok, akik személyes interakcióba lépnek. A kutatás másik eredménye egy másik súlyos problémára is felhívta a figyelmet, miszerint a 65 évnél fiatalabb, de már az idős korosztályba sorolható emberek, korábban halnak meg, ha alig vagy egyáltalán nincs lehetőségük beszélgetésre, illetve nincsenek emberekkel körülvéve, legalább minden nap egy kicsit.

Julianne Holt-Lunstad arra figyelmeztet, hogy ha nem akarjuk, hogy globális, fertőző kór legyen a magányosság miatti elhalálozás, akkor sürgősen hozzá kell látni a meglévő kapcsolatok megszilárdításához, és szorossá tételéhez, mert lassú öngyilkosságra van ítélve, aki izolálja magát az társas kapcsolatok bármely formájától.