A fókusz módszert, a pszichológia és kineziológia keverékének tartják (habár az utóbbi hasznosságával kapcsolatban számos fenntartás létezik). A fókusz lényegét abban lehet megragadni, hogy a hétköznapi szemléletmódtól eltávolodva, mintegy a „mókuskerék-életmód” béklyóitól megszabadulva, tekinthet az ember a lelkébe, de mégsem direkt módon. Kicsi olyan, mint a meditáció, miközben mégis a tudatos én kerül előtérbe. E kettő keveredése váltja ki azt a furcsa, spirituális érzetet, amire a fókusz módszer épül.

A tudatos én a test rezgésein keresztül kommunikál az aggyal, a metódus során, persze ehhez nem kell kuruzsló, vagy áldoktor, csak te saját magad.

„A fókuszolás annak a képességnek a megélése,(…) hogy üdvözöld, bármi is jöjjön, és barátságosan odafordulj mindahhoz, ami benned van. Hogy meghallgasd azt a részed, ami mondani szeretne valamit, és hogy kész legyél meglepődni.”

A fókusz módszer kiváló arra, hogy a szunnyadó részét felébressze az illetőnek, illetve a tudatosan elfojtott vágyakat, motivációkat (mert mindenkiben bőségesen van ilyen, de még mennyi) a felszínre emelje, és újraindítsa. Ezek nem spirituális módon jelennek meg, hanem az átélt tapasztalatok formájában tűnnek fel a mentaltestben azáltal, hogy gondolkodásra késztetik az agyat.

Érdemes kipróbálni, mert egészen különleges állapotba merül az ember úgy, hogy közben mégis teljesen éber az elméje.