Jo Nesbø igazán remek figura, amolyan modern kori reneszánsz ember lehet. Tehetséges futballistaként kezdte karrierjét, amit egy csúnya bokasérülés miatt kénytelen volt végleg abbahagyni. Később közgazdaságtant tanult, majd brókerként és újságíróként dolgozott, de mellette még arra is jutott ideje, hogy a Di Derre nevű együttesében frontemberi és szövegírói feladatokat lásson el. Ezek után nem is csoda, hogy szegény feje besokallt a rengeteg tennivalótól, kikapcsolódásként hát Oslo-ból Sydney-be utazott. A repülőút harminc órát vett igénybe, ami elég is volt ahhoz, hogy megszülessen fejében első thrillerének alapcselekménye főszereplőjével, az alkoholproblémákkal kűzdő Harry Hole figurájával együtt. A Harry Hole-regények, meglovagolva a pár éve igencsak divatos skandináv-krimi hullámot, végül a norvégiai ismertségen túl a világhírt is meghozták számára.
Közben azonban megszületett a kislánya, akit persze nem lehetett a vacsora asztal mellett mindenféle lecsúszott iszákos nyomozókkal, öldökléssel, és gyilkolászással szórakoztatni, kénytelen volt tehát ismét új vizekre evezni, és megalkotni Doktor Proktor zseniális alakját.
Lise, a könyv kedves, eszes kis főszereplőnője igencsak magányos, mióta legjobb barátnője elköltözött a városukból. Az utcájukban nem is lakik más gyerek, csak a két ostoba, durva ikerfiú, akik rettegésben tartják az iskola gyengébb tanulóit. Ezért üdítő változást hoz Lise életébe Bulle, aki a szomszéd házba költözik családjával együtt. Az aprócska, vidám, örökké optimista kisfiú, szellemes megjegyzéseivel, éles eszével még a két melák fiút is ügyesen kijátsza.
Ám Lise és Bulle élete akkor vesz igazán gyökeres fordulatot, amikor megismerkednek Doktor Proktorral, a szeleburdi professzorral, aki egy félresikerült kísérlet következtében feltalálta a világ leghatalmasabb erejű fingóporát. Ezzel a találmánnyal olyan óriásit lehet (természetesen szagtalanul) durrantani, hogy a tesztalany akár az űrbe is kilőheti vele magát! Ahhoz, hogy a találmány segítségével elérjék az áhított gazdagságot és hírnevet, mindhármójuk képességeire szükség lesz: a professzor különös készítményeire, Lisa okos ötleteire és Bulle bátorságára, eredeti ötleteire és apró termetére.
Innentől fogva felgyorsulnak az események, óriáskígyó és vándorpatkány színesíti a képet, sor kerül több pukipor-tesztelésre, gatyák repednek szét a farrészen, és vele együtt a kedves olvasó is majd meg pukkad a röhögéstől.
Jo Nesbø egyáltalán nem fogja vissza magát, gavallérosan adagolja a különféle gusztustalan váladékokat, óriáscsiga-nyálkát, taknyot, böfögést és természetesen a mérhetetlen mennyiségű gatyaszaggató pukit, a gyerek- (és gyermeklelelkű) olvasók legnagyobb örömére. Az altesti poénok és a temérdek fingás azonban mégsem válik öncélúvá, minden egyes szellentésnek fontos szerepe van a cselekményben, hogy a végén a nagy norvég nemzeti ünnepet is csak pár kiadós pukizás tudja megmenteni a világraszóló szégyentől.
Az első, nagysikerű kötetet két folytatás is követte: az Idővihar a kádban, illetve a Szeleburdi világvége címűek. A harmadik kötetre már mintha kissé megfáradt volna a szerző, de azért még így is nagyon szórakoztatóak és fordulatoktól nem mentesek a művei. Ha pedig tetszettek a könyvek, a Kolibri színházban felelevínthetjük olvasmányélményeinket a Doktor Proktor és a Holdkaméleonok című előadáson.
(Kép: neoluxor.cz)
