Először is nagyon sok gyakorlat áll mögöttük –magyarázza Cecile Dehesdin. A kezdő korcsolyázók rendszerint hosszú ideig nem forognak egynél, kettőnél többet. Több hónapnyi, évnyi edzés után jutnak csak el odáig, hogy nyolcat is tudnak pörögni -ennyi kell ugyanis ahhoz, hogy a legmagasabb pontot kapják a bíráktól produkciójukért. Bár teljesen így sem szabadulnak a szédüléstől, legtöbbjük annyira hozzászokik, hogy szinte észre sem veszi, így nem is zavarja őket meg a bemutató során. A sok gyakorláson felül számos technikát is elsajátíthatnak a szédülés kiküsszöbölésére, vagy csökkentésére. Sokat segít, ha egy fix pontra merednek a távolban, így az agyuk is hamarabb hozzászokik a forgó mozgáshoz. Az edzések során van, hogy addig forognak, amíg csak tudnak, majd megállnak egy mély levegővételre, mielőtt újra folytatnák a pörgést, egészen addig, amíg meg nem tudnak birkózni a sorozatos forgással. A műkorcsolyázók emellett azt is megtanulják, hogyan tudják szédülésüket palástolni.

Két kritikus pontja van egy forgásnak: a legelején, amikor a korcsolyázó még nincs hozzászokva a mozgáshoz, és a legvégén, amikor az új figurára kell hirtelen átváltania. Hogy visszanyerjék egyensúlyukat, ezért szoktak a forgás után, ugrás előtt beleépíteni a gyakorlatba egy táncmozdulatot.

Kép forrása: shaystone