Legyen szó szakítóról vagy arról, akivel szakítottak, a kapcsolatból kilépés sosem könnyű. Pontosabban az utána következő időszak, amikor az bizonyítási vágytól égve, a magánytól menekülve, a pozitív megerősítést kutatva, önbizalom növelés gyanánt regisztrálunk az első társkeresőre. Ugyanis ez a lehető legrosszabb lépés.

Jobbra, balra, kidobva

Természetes, vagy inkább megérthető, hogy a szakítást követően sokan egyből más ágyában, karjában találják magukat. Szemöldökfelvonás helyett, inkább hagy indokoljam meg a hormonok násztáncát, ami a fenti állítást leíratta velem.

Az agy három hormonja felelős azért, amiért a legösszetörtebb szív is töretlenül keresi a kevésbé összetört párját. Ugyanis, a szerelemtől képesek vagyunk olyannyira függővé válni, mint a drogoktól. Millió és egy kutatás támasztja ezt alá, ami a szerelmes ember szervezetében jelenlévő állandó dopamintermelést teszi felelőssé ezért.

A dopamin okozza ugyanis azt a lebegő, nyugodt, boldog, és kiegyensúlyozott érzést, ami az alkoholistákat a szeszhez, a függőket a szerencsejátékhoz a drogfogyasztókat, pedig a szerhez láncolja. Nos, a szerelem, pontosabban az érzés által, az agyba kiváltott dopamin, oxitocin és az antidiuretikus hormon képes ugyan ezt az euforikus, addiktív hatást elérni.

Tehát, amint a szakítás bekövetkezik, a másik jelenlére és érintése miatt magas számban termelődő dopamin, oxitocin és antidiuretikus hormon termelése megszűnik, sőt zuhanórepülésbe vált át, aminek eredményeképp, ugyan olyan elvonási tüneteket produkálhatunk, akárcsak a dohányzásról vagy a drogról leszokó: azaz fizikai rosszullétet, ingerlékenységet, kedélyváltozást, szomorúságot, alvás-és evészavart. Mit tesz ilyenkor a függő? A lehető leggyorsabban megszerzi szenvedélye tárgyát, ami a szerelem okozta dopaminfüggő agy számára egy új partner, az alkoholista számára pedig a szesz. Csoda, ha a frissen szakított barátnőnk, alig néhány héttel az eset után, már másnál keresi a boldogságot? Nem. Ettől függetlenül, nem ez a jó megoldás.

Hormonmentes józanság

Az, hogy az ember a szakítást követően nem sokkal egy másik ember ágyában köt ki, az inkább a hormonok (vagyis az euforikus érzés megszerzésére irányuló kényszeres vágy) számlájára írható, és sajnos egy rakat rossz döntést eredményez. Elvégre, ilyen felhevült agyi állapotban hajlamosak vagyunk nem észrevenni a másik ordító hibáit, és azt, hogy talán nem is hozzánk való.

Érdemes tehát önfegyelmet erőltetni magunkra, és megvárni, míg az agy és a szervezet kitisztul a függőséget okozó hormonok fogságából és szépen lassan, újra képes lesz racionális és felelős döntéseket hozni. Ha ez már megvan és nem csak a kétségbeesés és a függőség kielégítése hajt, na akkor érdemes új kapcsolatba belevágni.