Jump to content

Árulkodó jelek, hogy szakítás lóg a levegőben

2017. 10. 13. 19:00

A párkapcsolatban élők annyira természetesnek veszik társuk közelségét és jelenlétét, hogy a nagy láng csitulásával eléldegélhetnek egymás mellett, és ha tartósan nem figyelnek egymásra, akkor nagyobb gond is lehet a vége.

Az ellaposodott, kapcsolatukért nem dolgozó párok mindegyik tagja érezheti, hogy sehol nincs már az, ami régen köztük volt. Ha a baj felismerését követően és az egyensúlyért dolgozva is az érezhető, hogy mégsem stimmel a kapcsolat, akkor előbb vagy utóbb szakításra kerül a sor. Ki előbb, ki később ismeri fel a jeleket, és van, aki hagyja kiforrni a dolgokat, és olyan is van, aki arra vár, hogy a párja mondja ki a szakítást.

Talán mindenki volt már olyan helyzetben, hogy azt érezte, a kapcsolat nem jó irányba tart, és szakítani kellene. Ha csak gondolati szinten létezik a szakítás fogalma, és nem szóbeszéd a pár tagjai között, akkor is meggyötri az ember lelkét. Rossz, ha érlelődik benned a gondolat, hogy szakítani kellene pároddal, és rossz, ha a másik oldalon állsz épp, és a megváltozott viselkedésből kiszűröd, hogy valami fortyog a felszín alatt.  

Sok esetben utólag vesszük észre, hogy számos jelből kiolvashattuk volna, mekkora a baj. Később, a realitások talaján állva, kívül szemlélve már sokkal könnyebb okosnak lenni, ám amikor benne vagyunk a szituációban, elterelnek érzelmeink, gondolataink, és nem azt látjuk, ami igazából van. Az egyik nagyon lényeges pont, amikor a testi érintések száma egyre kevesebb lesz. Márpedig a szerelmesek alig várják, hogy egy ölelést adjanak és kapjanak párjuktól. Az apró csókok, simítások, és természetesen a szerelmes együttlét is szükséges cselekvések. Ha ezek az érintések ritkulnak, eltűnnek, az elhidegülés tényét jelzik.

Az érintések is arra utalnak, hogy a figyelnek egymásra a párok. Az egymás iránti érdeklődést sokféleképpen ki lehet mutatni. A figyelmesség nemcsak az érintésekben rejlik, hanem bármivel jelezhető. Egy hosszabb ideje létező párkapcsolatban természetes, hogy nem lepik meg egymást a párok minden nap valami ajándékkal, de ha a figyelmesség egyre inkább eltűnik, ott baj van. Ha a párunk egyre kevesebbet keresi a kegyeinket, és mi sem igyekszünk kedveskedni neki, az tarthatatlanná válik. Ugyancsak árulkodó jel lehet, ha mindig csak az egyik fél keresi a másikat, egyoldalú a kezdeményezés.

 

Az egykori szerelem már csak emlékeinkben él? Sokkal inkább az az érzésünk, mintha a testvérünkkel vagy a barátunkkal élnénk együtt, mintsem a párunkkal? Régen rossz. Egy párkapcsolatban ennél sokkal több kell. Még akkor is gond az ilyen együttélés, ha soha egy hangos szóváltás nem zajlik le.

Ha mindketten felismeritek, hogy egyáltalán nem jó az, amiben most vagytok, de közösen helyre akarjátok hozni a kapcsolatotokat, akkor van esély annak megmentésére. A gond azonban akkor van, ha ennek ellenére semmi újat, semmi vibrálót nem tudtok egymás számára produkálni.

Árulkodó jele lehet a közelben lappangó szakításnak, ha azt tapasztaljuk, hogy a régi mi helyett sokkal gyakrabban tűnik fel az én, az egyedül, az egyes szám első személy. Tudatos vagy tudatalatti megnyilvánulás ez, amely arra utal, hogy nem a közös jövő a terv.

Ha megtettetek mindent a kapcsolat megmentéséért, de az mégis egyre rosszabb, akkor elmondhatjátok magatokról, hogy kihoztátok abból, amit csak lehetett. Ideje tovább lépni, ha lehet, akkor békében.

(Forrás: marmalade.hu | sbs.com.au, boundless.org, healthline.com/képek)