Az elmúlt 15 évben a tudósok számos olyan kutatást végeztek, ami ennek a rejtélynek eredt a nyomába. 2001-ben két pszichológus felfedezte, hogy a laboratóriumi patkányok kifejezetten élvezik, ha megcsiklandozzák őket, sőt, ilyenkor olyasfajta gyöngyöző nevetést adnak ki, ami az emberi fül számára magas frekvenciája miatt nem hallható. Ez persze még nem jelenti, hogy a szexben is hasonló örömöket élnének át.

Ahhoz, hogy ezt ki tudjuk deríteni, azokat a szexuális aktivitásokat kell megvizsgálnunk, melyeknek egyértelműen nem a fajfenntartás a célja.

A hatalmas szexuális étvágyukról híres bonobókat hippi-majmoknak is hívják. A buja állatok nem vetik meg sem a fiatalkorúakkal, sem az azonos neműekkel való szexuális kapcsolatot, de a kapucinus majmok is szexelnek olyankor, amikor a fogamzásra semmi esély sincs, például terhesen. Feltételezhetjük tehát, hogy ezen esetekben fő céljuk az örömszerzés, és nem a fajfenntartás.

Az is árulkodó lehet, ha az állatok többet szexelnek, mint ami a teherbe eséshez feltétlenül szükséges. A nőstény oroszlánok a szaporodási periódusban egy héten keresztül párosodnak napjában akár százszor is, de a pumák és a leopárdok is hasonlóan intenzív nemi életet élnek.

Az is érdekes kérdés, hogy vajon az állatoknak van-e orgazmusuk? Ez főleg a nőstény egyedek esetében izgalmas kérdés, hiszen csupán a szaporodás szempontjából nézve az ő esetükben egyáltalán nem kell a csúcsra jutniuk.

Két olasz kutató, Alfonso Troisi és Monica Carosi 238 órát töltöttek japán makákók megfigyelésével, mely idő során összesen 240 intim jelenetet vizsgálhattak meg hímek és nőstények között. Ezeknek a pásztoróráknak a megfigyelése alapján arra következtettek, hogy a nőstény egyedeknek van orgazmusa. Erről persze nem az elégedett nőstény utólagos beszámolójából következtettek, hanem a viselkedéséből, a szívritmusának felgyorsulásából, és egyéb jelekből, mely nagyon hasonló volt az emberek reakciójához. Érdekesség még, hogy a nőstény majmok annál nagyobb eséllyel éltek át orgazmust, minél magasabban állt a velük párosodó hím a csoport ranglétráján belül. (Az a preferencia tehát, hogy egy nő a csillogó verdás, vastag pénztárcájú, snájdig urakra bukik, ezek szerint már a makákóknál megtalálható.)

Mindezeket a megfigyeléseket Jonathan Balcombe etológus így magyarázza:

-A fájdalommal járó ’kellemetlenség’ arra ösztönzi az állatokat, hogy elkerüljék a ’rossz’ viselkedéseket, amik esetleg a halálukat okozhatnák. Ehhez hasonlóan a kellemes élmények pedig arra sarkallják, hogy újra és újra csinálni akarja az adott cselekvést, legyen szó párosodásról, evésről, vagy csak arról, hogy melegen, vagy hűvösben maradjon.

A szakember azonban arra figyelmeztet, hogy ne vizsgáljunk mindent kizárólag evolúciós szempontból. A patkányok például szívesen esznek valamilyen ismeretlen táplálékot, ha három napig előtte ugyanazt az ételt kapták. De hogy ezt a változatosság kedvéért teszik-e, vagy hogy kiegyensúlyozottabb legyen a táplálkozásuk, azt nem tudhatjuk.

Ugyanígy a szexuális viselkedés is elsősorban a faj fenntartása miatt fontos, de az evolúció annyira élvezetessé tette, hogy az állatok (és természetesen az emberek is) nem csak akkor párosodnak, amikor az a reprodukció miatt feltétlenül szükséges, hanem pusztán a saját gyönyörükért is.

(BBC, kép: pickchur.com)