A télből való kifelé cammogással várjuk a tavaszt. Nem is akárhogyan, hanem a farsangi időszakkal igyekszünk múlatni a napokat. A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak neve a farsang. Utolsó napját mindig a húsvét ideje határozza meg, ezért minden évben változik a farsangi ünnep hossza. Ez az ünnepkör már a XV. században feltűnt. Akkoriban is különleges ruhákba öltöztek a korabeli emberek, állatok, és más emberek bőrébe bújtak úgy, hogy jelmezt húztak, álarcot viseltek. Nem csak hazánkban, de szerte Európában szokás volt ez. Nem a kiváltságosok, a gazdag urak szórakozása volt, ugyanúgy álarcot viselt a falu lakossága is.

A környező népek a tél és a tavasz küzdelmének tekintették ezt az időszakot, nálunk pedig inkább a farsang és a böjt vetekedése került középpontba. A tavaszvárás ünnepeiből nőtte ki magát a farsang, amely hangos mulatássá alakult az idők során. Szervesen hozzátartozik a bőséges lakoma, a bolondozás, a jelmezek és álarcok viselése. A német szokások nagyját alkalmazzuk mi is, még a farsang elnevezése is erre utal. Fastnachtnak, vagyis böjtelőéjnek nevezték, az osztrákok már Vachnacnak, amelyből nálunk már fassang, és legvégül farsanggá módosult. A farsang egyben az udvarlás és a párválasztás, párkeresés időszaka is volt.

A magyarországi középkori arisztokrácia inkább a francia és az itáliai hagyományokat vette át, de éppúgy megjelennek bizonyos szokások a germán, az ókori görög és a római kultúrából is. Már Mátyás király idejében is farsangoztak, akkor is tartottak álarcos mulatságokat. Az egyház egyáltalán nem méltányolta ezt a fajta féktelen mulatságot, tiltakoztak is ellene, de a farsangi ünnepkör annyira széles körben elterjedt, hogy azt megállítani, korlátozni nem lehetett. A népi színjátszás is a farsanghoz köthető, amikor olyan karaktereket személyesítettek meg, mint menyasszony, vőlegény, koldus, betyár. A nők s férfiak ebben az időszakban, egymás ruhájában is megmutathatták magukat. A Busójárás is ilyen szokás.

A karácsonyi ünnepkör elmúltával már a tavaszvárás kezdődött, amikor a mezőgazdasági munkák még nem kezdődtek meg. Éppen alkalmas volt a bálozásra, mulatozásra. Itt az idő az álarcot és jelmezek viselésére.