Már a várandósság legelején nagyjából meghatározza az orvos a leendő édesanyával együtt a szülés várható idejét, és ha minden rendben van a babával, mamával egyaránt, akkor a 40-42. héten világra jöhet egy új élet. A más állapotot megélni sokaknak zökkenőmentes, mások számára kicsit nehezebb az első időszak, de mindenkit érint a szülés valamelyik formája. Azok a hölgyek, akik még sosem szültek, hajlamosak azt hinni, hogy a császármetszéssel történő szülés sokkal fájdalommentesebb. Egyesek ráadásul azt hiszik, hogy azt minden nyomósabb érv nélkül kérhetik orvosuktól. A császármetszés nem szépészeti beavatkozás, és nem is a nő fájdalomtól való megkímélése miatt történik. A császárral való szülésnek komoly indoka van, amelyet nem az édesanya, hanem a szakember hoz meg. Akkor dönt úgy a szülés-nőgyógyász orvos, hogy a babának hasfalon keresztül kell megszületnie, ha a baba vagy a mama élete veszélybe kerül, vagy a vajúdás alatt komplikáció lép fel. A császármetszés műtéti beavatkozás, tehát mindenképp kockázattal járó művelet. A születésnek ezt az emberi beavatkozással történő módját komoly indoknak kell alátámasztania.
Ám, ha az orvos arról határoz, hogy az édesanya nem szülheti meg gyermekét természetes úton, akkor nem sok beleszólása van abba. Ha a szakember úgy ítéli meg, hogy csakis császármetszéssel születhet meg egy baba, az anya és a babája életét is menti. A császármetszés akkor indokolt a magzat esetében, ha élete közvetlen veszélyben van. Amikor valamilyen oknál fogva a magzat nem jut megfelelő mennyiségű oxigénhez és már életfunkciói is romlanak, azonnal dönthet úgy az orvos, hogy sürgősségi császármetszéssel megmentik a magzat életét. Akkor is császármetszés lehet a vége, ha a szülés várható időpontja után egy-két héten belül sem indul be a szülés, de ugyanúgy császár lehet a vége akkor is, ha a baba haránt- vagy ferde fekvése miatt természetes úton nem tud megszületni. Ilyenkor az orvosok segítenek a magzatnak és az édesanyának is. A túlságosan nagy súlyú magzat esetén is indokolt lehet a császármetszés.
A fiatal lányok és a szülés előtt álló még gyermektelen nők hajlamosak azt hinni, hogy a császármetszéssel történő szülés kevésbé fájdalmas, mint hüvelyi úton világra hozni egy kisbabát. Ám az utóbbi a világ legtermészetesebb rendje és módja, míg a császármetszés egy műtét, egy beavatkozás, amely járhat kockázatokkal, és fájdalommal is. Csak azért, hogy a szülés fájdalmát elkerülje a szülő nő, nem lehet kérni a császármetszést. Ennek ellenére nők egyharmada hozza világra babáját ezzel a módszerrel. Egyiket sem a kismama kérte, hanem annak oka volt. Olyan kockázatos beavatkozásról van szó, amely során nem egy, hanem egyszerre két életért is küzdeni kell.
A már természetes úton szült édesanyák tudják, hogy milyen fájdalommal jár a szülés, de ahogy szokták mondani, az a fájdalom megszűnik létezni, amint a babáját a kezében tarthatja. És még ha további fájdalommal is kell szembesülnie az eufórikus pillanatok után, a sebek gyorsabban begyógyulnak. Nos, a császármetszés esetében sem mindig ússza meg a nő a vajúdás fájdalmát. Habár a műtétből szinte semmit nem éreznek, de utána szembesülnek csak a seb gyógyulásának kellemetlenségeivel. Sok császáros édesanya nehezen éli meg azt, hogy a szülés nem a természet rendje szerint ment, de azt mondjuk, viselje büszkén minden anya a hasán levő heget, és gyermekére tekintsen csodaként. Mert az is.
