Jump to content

A cukor

2014. 04. 15. 16:16

Az elmúlt fél évszázad alatt a kevés mozgás mellett, az étkezés is egészségtelenebbé vált. Mindkét dolog komoly problémák gyökere, főleg így, együtt. Ezeken belül az egyik legfőbb mérgező a cukor. A cukor fogyasztása a világon 1960 óta mintegy megháromszorozódott, ami a dohányzás, és az alkohol mellett a legkártékonyabb dolog, amit a szervezetünkbe beviszünk.


Ma már több a civilizációs halálok, mint a természetes, vagy fertőző. Mindenütt, ahol a többszörösen feldolgozott, olcsó élelmiszert fogyasztják az emberek, ugrásszerűen romlottak az életkilátások. Ma hazánk majd fele elhízott, vagy „csak” túlsúlyos. Egyébként a kövérség inkább tünet, mint ok. A normál súlyúak között is vannak metabolikus szindrómában – magas vérnyomás, cukorbetegség, felbillent zsír egyensúly, szív-érrendszeri problémák, és májbetegségek – szenvedők, méghozzá kétszerannyian, mint az enyhén túlsúlyosak között. 
 


A cukorfogyasztás megháromszorozódása mögött főleg a feldolgozás során hozzáadott cukrok, cukorszirupok állnak. Európában leginkább a közönséges asztali cukorral, a szacharózzal, az édesítő adalékkal – amely glükózt és fruktózt azonos arányban tartalmaz –, míg az amerikaiak fruktózzal dúsított kukorica-glükózsziruppal rombolják az egészségüket. A magyar statisztikák adatai alapján a cukorbetegek száma 1999 után tíz év alatt közel kétszeresére emelkedett. 1999-ben még 422 ezer cukorbeteg volt, ez a szám 2009-re 785 ezerre emelkedett. Az egy főre jutó cukorfogyasztás közben csökkent: 2000-ben még 17,4 kiló volt, 2009-ben már csak 13,9.


Egyre inkább evidenciává válik, hogy a cukor nem csak hízlal, hanem belülről rombol is. A fruktóz a máj pusztulását okozza, és akár egy betegségláncolatot is elindíthat. A cukor – az alkoholizmus, és a dohányzáshoz hasonlóan – függőséget alakít ki, azáltal, hogy az agyunk mechanizmusait aktiválja.

A sportolóknál, versenyzőknél nagyon direkt az összefüggés. Rövid távú sportolóknak – amerikai foci, sprinter futó – hasznos is lehet mint teljesítmény fokozó. Rövid ideig növeli a teljesítményt, de egy állóképességi sportoló szervezetének a vércukorszint, és az inzulinszint fel-le szaladozása, hamar kimeríti az erőforrásait. Ezért fontos mind az edzésen, mind a versenyen minél hosszabb láncú szénhidrátokat fogyasztani rendszeresen, kisebb mennyiségben. Így szinten tarthatjuk anyagcserénk inputját, elkerülve a rövidebb szénláncokat, elsősorban a szacharózt (répacukor). Nyilván az edzetlenek, illetve a hirtelen ritmust váltó állóképességű sportolók, kénytelenek bepótolni, de folyamatos használata, teljesítménycsökkenéshez vezet.

 

Forrás: peterkropko.com