A közismert legenda szerint, Vörösmarty, Jedlik és Fáy borozgattak Fóton, 1842-ben, amikor is, Jedlik, a szódavíz ipari használatának feltalálója, vizet „nyomott” a borba. Ekkor Vörösmarty a nem tetsző, német spriccer helyett, találta ki a „fröccs” szót. Bárhogy is történt, az ital sikere töretlen, és kimondhatjuk, nem, „ciki” a borba vizet önteni. Az örök vita is megoldódni látszik, amelyben is az volt a kérdés, hogy azért vizezzük a bort, mert az gyenge minőségű, vagy azért mert így talán még finomabb egy meleg nyári estén. A vita eldőlt, a fröccshöz is jó minőségű bor szükséges. De a fröccs szó kiterjedt használata, némi káoszt és tudatlanságot okoz a mindennapokban. Most, hogy tudtam, olyan előre elkészített fröccsöt vásárolni, amely egy szódásüvegbe volt bekeverve, itt az ideje, hogy pontosítsuk a fogalmakat.

Szerencsére, az alábbi alapfogalmakkal már minden fröccsöt készítő vendéglátós kezd tisztába lenni: A nagyfröccs: 2 dl bor és 1 dl víz. A kisfröccs, nem ennek a fordítottja. Hanem 1 dl bor és 1 dl víz. Gyakori még a hosszúlépés, amely 1 dl bor és 2 dl szóda, illetve a ritka, de kemény, Krúdy fröccs, 9 dl borral és 1 dl vízzel. Tehát elfogadott nálunk, hogy a borba, mégpedig jó borba vizet töltünk, de nem mindenhol van így. Ha holland vendégünk érkezik, először nagyon meglepődik a vizezésen és cselt sejt, mert németalföld egyes részein, ez bizony nem szokás. Van, hogy fröccsöt kérnek német vendégeink, de szerepel benne az alma szó, ez esetben almafröccs az igény. Ilyenkor az almalét vizezzük, megfelelő módon. Ez az apfelschorle. Sok helyen fröccsnek hívják (mi magyarok, nem), ha iszunk valami rövidet és keményet és arra iszunk vizet vagy üdítőt. Tudjuk, hogy ennek is fröccs a neve, de valójában nem az. Ajánlott a fehér száraz bor (rizlingek, chardonnay) vagy friss rozék valamelyike. Nagytestű vörös borok nem a legideálisabb alapjai a klasszikus fröccsöknek. És tessék megkapaszkodni: az sem szentségtörés, ha néhány szem jégkockát dobunk a vékony falú fröccsös pohárba.

Egészségünkre!

(fotó: flickr)