A kellemes forralt borozást, a meghitt ünnepi készülődést felváltotta az ideges kapkodás, a tanácstalanság, hogy mivel lepjük meg a másikat. A karácsonyi napok egyszerűen rutin műveletsorrá váltak.

Az egész lassan elveszti különlegességét. Az ünnepek közeledtével egyenesen arányosan növekszik az emberek kortizol szintje, de miért is? Hiszen senki nem azért gyűlik össze, hogy a másik lakásában fixírozza a porszemeket, vagy végigmustrálja a függönyöket és ablakokat. Miért kell a berögződött feladatok mentén haladni, és begőzölni, ha nem jut idő a szekrény mögött is kiporszívózni?

A legfőbb idegeskedést kiváltó tényezők egyike a fent említett a másik pedig a bevásárlás, a faállítás, a családon belüli rokonlátogatás. De, miért nem lehet ezt lazábban kezelni? Nagytakarítani nem csak karácsonykor kell, és nem csak akkor szoktak az emberek. Főzni is mindig kell, most annyi benne a csavar, hogy egy kicsit többet kell és változatosabbat. A család jobb esetben pedig együtt van 24-én este, így az egymáshoz való rohangálás is csökkenthető. A faállítás pedig a legszebb része az egésznek, az evés után.

Emberek, miért rohannak a nagyvilágba és rontják el a saját karácsonyukat a berögzült szokások miatt? Legyenek lazábbak, és ne szegje kedvüket, ha épp kicsit balra dől a fa, vagy az hogy a szőnyeg nem lett kitisztíttatva, hiszen NEM erről szól a karácsony. Hanem a nyugalomról, és arról, hogy legalább egyszer egy évben – bár remélhetőleg máskor is – összegyűlik a család.

Fotó: mummy-mojo.com.au