Első tapétaemlékem, 8 évesen meglehetősen mély nyomott hagyott bennem. Újdonsült lakóként költöztünk a lakótelepi lakásba. Kevés idő kellett hozzá, hogy felismerjem, a rémséget nemcsak nekünk szánták, az egész ház, talán az egész lakótelep szembesült a tapétaélménnyel. Ugyanazzal! Ehhez a barnás színvilágú „faldíszhez” párosították a kb. 200 %-os nylon szőnyegpadlót és a piros!!!! linóleumot. E szép magyar egyen valóság a mi kedvünket nem szegte ugyan, kreatív ötletekkel már akkoriban sem volt hiány családunkban.

Mi történt ekkortájt a hazai piacon? Mintában és színvilágban meglehetősen gyenge volt a kínálat, következett hamarosan a fennkölt fűrészporos tapéta, s mindenki azt érezhette övé a világ. Pusztán azzal, hogy kedvére színezhette a falat, pontosabban a fűrészport, az ember valami egyedire vágyott és büszkén mutogatta az eredményt. Mert igénye mindenkinek van és volt a szépre, valami másra, az akkori lehetőségeket felhasználva.

Visszatekintve a múltra csak mosolygunk és örülünk annak, hogy a tapéta az otthonteremtő kultúra része lett. A kínálat sokrétű, minőségben, stílusban és színvilágban nincs hiány, ízlésben már csak nagyon ritkán. A tervezők merészebbek a minták kialakításánál, a színek párosításánál. Csodákat képesek alkotni. Némely munka akár bekeretezve festményként is megállná a helyét.

A tavaszt köszöntve egy kis ízelítőt kínálunk, miképp költözhetne be a megújulás hónapjának színvilága otthonunkba. Egy falszakasz a nappaliban, a hálószobában az ágy mögötti szélesség, netán a gyerekszoba sarka egészen különlegessé válna néhány csík tapétától.

Miért ne lehetne egész évben tavasz?

(fotó: telegraph.co.uk, burkedecor.com, interiorplace.com, collarcitybrownstone.com)