Annyi minden vár a végzős diákokra. Valószínűleg eddig sem szenvedtek hiányt az iskolai és osztály szintű programokból, azonban az utolsó évnek már sokkal komolyabb tétje van. Sikeresen kell teljesíteni az évet ahhoz, hogy érettségi vizsgára engedhessék őket. Van, akinek csak az érettségi bizonyítvány megszerzése a cél, mert utána szakmát szeretne tanulni, ám nagyon sokan készülnek felsőoktatási intézménybe, akik számára az sem mindegy, hogy milyen az érettségi végkimenetele. Esetükben számítanak a jegyek és a százalékok. Egy szóval, tétje van az érettséginek.

Közeledik a ballagás ideje, a ballagó ruhák már a vállfákon lógnak minden végzős diák szekrényében és csak arra várnak, hogy a nagy megmérettetésen magukra húzza gazdájuk. Nemcsak a diákok alig hitték, hogy az bekövetkezik egyszer, de a szülőknek ugyanúgy szembe kell nézniük azzal, hogy gyermekük fénysebességgel halad a felnőttkor felé. Habár teljesen természetes ez, mégis nehezen engedjük ki szárnyaink alól csemeténket. Pedig az érettségi a nevében is hordozza, hogy felnőtt korba lép a gyermek és bizony el kell őket engedni.

Minden intézményváltás egy új kaland kezdete. Amikor bölcsődébe vagy óvodába megy a kicsi, a szülők szíve picit megszakad, mert az első elválást jelenti gyermeküktől. Mindenki tudja, hogy ez egyszer bekövetkezik, de az anyukák sokszor nehezebben élik meg a beilleszkedést a bölcsődébe, óvodába, mint a gyerekek. Az iskola kezdésével az addigi, csak játékról szóló élet megváltozik. Bár még mindig fontos a játék, de mellé már tanulás is vegyül. Úgy eltelik nyolc év, mintha elrepült volna és már szembe találják magukat a diákok és a szülők is a középiskolai felvételivel. Bekerülni a középiskolába, az is egy más világ, más követelmény és mindezt még nehezíti a kamaszkor, a heves érzelmek, szerelmek, szakítások. Mégis egyre inkább el kell engednie a szülőknek gyermekük kezét. Fontosak a szabályok meghatározása és betartatása, de már muszáj nagyobb teret engedni nekik azért, hogy egyre önállóbbakká válhassanak. Ezzel segítjük őket hozzá az egészséges felnőtté váláshoz. A túlzott burokban nevelés csak addig jó mindenkinek, amíg a szülők oltalmazó karjai alatt lehet a gyermek. De ez az időszak egyszer elmúlik, és akkor nagyon magányosnak, elhagyatottnak érezheti magát a fiatal. Természetesen a túl korai elengedés sem jó.

Ebben a nehéz korszakban találja magát szemben a fiatal felnőttkorhoz közelítő diák azzal, hogy élete talán legelső és egyik legfontosabb megmérettetése vár rá, az érettségivel. Viharos érzelmek, bizonytalan kapcsolatok és hasonló jövőkép mellett kell megküzdeniük a nagy feladattal. A szülők, a család jelenti számukra a biztos pontot, a menedéket, a segítséget. Nagy a nyomás rajtuk, így most a legfontosabb, hogy a szülők tudják biztosítani a figyelmet, a segítséget, az odafigyelést és mindenekfelett a szeretetet. Tele vannak kétségekkel. Mindegy, milyen tanulóról van szó, minden érettségizőn nagy a teher. Ha a fiatalnak szüksége van arra, hogy valakivel együtt tanuljon, a szülő ne fossza meg ettől a lehetőségtől. Lehet csak megerősítésre, visszajelzésre vár. Hiába fiatal felnőtt a csemete, a szülők számára mindig gyerek marad.