Jump to content

Fontosabb a béke és a jókedv, mint a folytonos gyötrés

2017. 09. 23. 17:00

Az iskolás gyermek dolga a tanulás. A szülő és a tanárok is elvárják, hogy megmutassák tudásukat a gyerekek, azonban jól tudja mindenki, hogy nagyon le vannak gyermekeink terhelve. Nem elég az iskolában, még otthon is nyüstölni kell a tanulást.

Vannak szülők, akiknek olyan nagyok az elvárásaik gyermekeikkel szemben, hogy túlhajszolják őket még az iskolarendszeren túl is. Feltett szándékuk, hogy embert, élelmes, a társadalom számára és önmaga számára is hasznos felnőttet faragjanak gyermekeikből, ám a túlzottan hajcsár szülő mellett a gyermekek nem boldogak. Ez az, ami biztosan megbosszulja magát. Pedig a mai szülők egy részére ez a jellemző.

A kamaszkor amúgy is kritikus időszaka mind a gyerekeknek, mind pedig a szülőknek. Éppen elég gondja van a fiatalnak saját testi változásaival, külsejével, lelki dolgaival, és még ott a tanulás, ami nem ér véget az iskolában, hanem cipelik haza is. Ha pedig otthon várja a „vérre szomjazó” anyuka és/vagy apuka, akkor a túlterhelés jelei hamarosan megmutatkoznak a kis kamaszon. Nem volt ez mindig így. A középkorhoz képest jelentősen fejlődött minden, így a tanítás is. Jelen korunk már nagyon fejlett, mégis a XX. században sokkal inkább figyelembe vették a kamaszkor sajátosságait, határait, terhelhetőségét. Az az elvárás, amely akkor uralkodott, sokkal inkább közelített a realitásokhoz, mint a mostani, azaz a kamaszokat nem szabad túlságosan megterhelni. Érezhető, hogy ez nem így van most. A gyerekektől akkor várjuk el, hogy teljesítményük tetőfokán legyenek a pályaválasztás miatti procedúra miatt – nyolcadik év végi jegyek, felvételi tesztek –, amikor szükségük lenne több pihenésre, alvásra. Ha ezt a szervezetük nem kapja meg, akkor várhatóan a teljesítményük rovására fog menni. Márpedig ezt nem veszi figyelembe a mai iskolai követelmény, és még sok szülői is a lusta és hanyag gyermekét vádolja meg a tanulmányi visszaesés miatt. Valójában arról van szó, amelyet minden felnőtt átélt, a gyermek kamaszodik.

A pályaválasztás, a kiszemelt középiskolai intézménybe való jutás érdekében sok szülő külön órákra, tanárhoz járatja gyermekét, hogy biztos legyen a helye az új, a jövőjét megalapozó intézményben. Emellett ott vannak az olyan iskolán kívüli elfoglaltságok, amelyben remélhetőleg a gyermek is jól érzi magát, legyen az sport, zene, tánc, vagy más. Csakhogy ha visszaesés tapasztalható a jegyek terén, akkor leginkább ezeket a feszültséget levezető alkalmakat vonják meg a gyerekektől a szülők. Az egyik legrosszabb, amit szülőként tehetünk. A másik vonulata ennek az, hogy már a kezdetek kezdete óta utálta a gyermek a plusz foglalkozást, de a szülői nyomás hatására kötelező volt abban részt vennie. Ha ebbe hajszoljuk gyermekünket, eljuthatunk oda, hogy fejünkhöz vágják a sérelmeiket, esetleg a labdát vagy a hangszert. Eddig a szintig nem szabad eljutni.

Szülőként az legyen a legfontosabb célunk, hogy a gyermek jól érezze magát, na és mi is, szülők. Arra lenne szükségük, hogy minél több időt tölthessen együtt a család, és az ne a hajszolásról szóljon.

(Forrás: marmalade.hu | theconversation.com, aera.net, wp.wwu.edu/képek)