Jump to content

Gyermektelenül nincs indok a boldogságra?

2017. 08. 12. 19:00

Talán minden kislányról elmondható, hogy tervezgeti az anyaságát. Többen nagyobb családot szeretnének, legalább három gyerkőccel, egy szerető férjjel felnőtt életükben. A valóság és az egyéni életutak azonban nem biztos, hogy ezt tartogatják.

Felnőve a kislányok gondolkodása is megváltozhat és az életük sem biztos úgy alakul, ahogy azt kisgyermekként eltervezték. Az évek eltelhetnek úgy egy nő feje felett, hogy már a társadalmi elvárás nyomása miatt a környezetében élők traktálják a gyermekvállalással. Csakhogy másnak a méhét elemezgetni, motiválni felesleges. Sok, a gyermekvállalás idejét már jócskán meghaladó fiatal nőtől kérik számon, hogy miért nem szült még gyermeket. Oka van annak, hogy a gyermekvállalás még várat magára. Akár örökre is, ha olyan betegséggel küzd, ami miatt lehetetlen a gyermekvállalás. És ha nem is szeretne?

A mai világban egyre később vállalkoznak az anyai szerepre a hölgyek. Előbbre való a megfelelő iskolák elvégzése, a saját egzisztencia megteremtése, a kívánt pozícióba jutás munkakörében, mintsem fiatal anyaként a pelenkát cserélni, hisztis gyermeket kezelni. Harminc éves korukra a fiatal nőktől már számon is kérik, hogy miért nem szültek még. Egy 35 éves nőre már sajnálkozva néznek és kicsit már le is írják. Ha eddig nem tette meg, akkor már egyre kisebb az esélye a családalapításra. Egy kicsit enyhíti ezt az ítéletet az a tény, ha a 35 éve nő legalább férjnél van. Akkor még esélyt látnak arra, hogy anyává válhat. Ha azonban még férjet, sőt mi több, egy életképes kapcsolatot sem tud felmutatni a 35 éves nő, már szinte keresztet is vetnek a nő méhére.

Még a gyermektelen nők is tudják, látják családjukon belül, barátnőik életében is, hogy a gyermeknevelés nem kis feladat és felelősség. Az otthon tisztaságáért is a nő felel, éppúgy, mint a gyerekek gondozásának nagyjáért. Való igaz, hogy az anyák szerepe nagyon sokrétű, de ez abszolút nem azt jelenti, hogy az a nő, aki nem szült gyermeket közel negyven évesen, az csak a lábait lóbálja egész nap. Bármily hihetetlen, az a nő is elfáradhat, aki egymaga él, vagy legalábbis gyermek nélkül.

Minden ember más, más neveltetéssel, más háttérrel és más gondolatokkal. Sőt, egyesek számára megbotránkoztató, de bizony vannak olyan nők is, akik tudatosan nem szeretnének saját gyermeket. Hadd legyen ez mindenki saját döntése. Nem kell pálcát törni felette. Attól még lehet igazán gyermekszerető valaki, mert nem vállal gyermeket. Még csak nem is kell egyedülálló nőnek lenni ahhoz, hogy úgy döntsön, nem szül gyermeket. Vannak olyan házaspárok, akik nem szeretnének gyermeket és mégis jól érzik magukat a kapcsolatukban és a világban is. Nem minden pár érzi úgy, hogy csakis a gyermekvállalással teljesedhet be szerelmük és válhatnak igazi családdá. A gyermektelenség házasságokat, párkapcsolatokat bonthat meg, ha nem saját döntésből adódik a gyermek hiánya, ám még a baráti kapcsolatokra is hatással lehet. Több barátság veszett már a semmibe azért, mert a gyermekes és gyermektelen barátok közötti kapcsolat nem működött. Az anyák élete a gyerekek körül forog, előtérbe helyezik a családot, és a barátokkal való közös programok, találkozók ritkulhatnak. Ha igazi barátságról van szó, akkor mindkét fél megérheti a másik helyzetét és alkalmazkodnak egymáshoz.

Gyermektelen nőnek ugyanúgy joga van boldog lenni, mint annak, aki gyermekeket vállal. Nem illendő belemászni más életébe, gondolataiba, céljaiba, és főleg nem petefészkébe.

(Forrás: marmalade.hu | www.stuff.co.nz, classic105.com, christianclay.io/képek)