A mostani fiatalokkal sincs ez másképp. Ez a bizonytalanságokkal és bonyodalmakkal teli időszak arra sarkallja a tini fiúkat és lányokat, hogy hazudjanak. A szülők azt tanítják, hogy hazudni rossz dolog, valójában akár naponta elhagyhatja több füllentés az ember száját, legyen az felnőtt vagy gyermek. A kamaszok élete azonban keszekusza. Szembesülniük kell a testi változásokon kívül érzelmi világuk színesedésével. Egészen más dolgok kezdik érdekelni őket, a másik nem felé is máshogy tekintenek, és bizony az emberi, szerelmi kapcsolatok csak tovább bonyolítják az amúgy is ingatag hangulatukat. Nem egyszer hazudnak szüleiknek, tanáraiknak. Vajon mi a helyes viselkedés, ha a szülő rájön, hogy tini gyermeke hazudik neki?

Mire kamasz lesz egy gyermek, addigra már számos füllentésen túl van. Hatévesen már képesek szemrebbenés nélkül valótlanságokat állítani a gyerkőcök. Van, aki később kezd bele, van, aki még korábban, de a hazugságaik célja általában az, hogy elkerüljenek egy leszidást, ez az érdekhazugság. Sokszor azért mondanak nagy dolgokat, valótlanságokat, hogy azzal felülmúlják társaikat, felkeltsék a figyelmet, a középpontba kerüljenek. Ezek a történetek is lehetnek nagyon a valóságtól elrugaszkodottak. Máskor azért hazudnak, hogy egy bajba jutott társukon így segítsenek. A felnőttekre sokkal jellemzőbb, hogy udvarias hazugságokba bocsátkoznak. Ennek célja is az, hogy jobb színben tüntessük fel magunkat mások előtt, hízelegjünk valakinek. A gyerekekre azonban ez kevésbé jellemző.

Ahogy nevelési modell is létezik egy családon belül, ugyanúgy a hazugság modellje is beépül a gyermekbe. Minden család máshogy reagál helyzetekre, mások az értékek, a reakciók és a gyerekek alkalmazkodnak ahhoz, így más mértékben kell hazudniuk is. Ha nagy a gyerekeken a nyomás, akkor sokkal gyakrabban füllenthetnek, mert attól tartanak, hogy nem képesek megfelelni a szülők elvárásainak. Ha a kicsi gyerekek hazudnak, akkor kikövetkeztethető, hogy a nagy változásokat megélő kamaszok még többet füllentenek. Bizony, még az a tini is hazudik, akiről váltig állítják a szülők, hogy nem.

Mit kezdjen azzal a szülő, ha rájön, hogy kamasz gyermeke hazudik? Nagyjából úgy kell kezelni a gyermeke hazugságát, mint a sajátját. A szülő a legjobb minta a gyermeknek. Ha azt látja, hogy a szülők apró kis füllentésekkel manővereznek az életben, akkor valószínűleg is a gyermek is alkalmazni fogja. Őszintén le kell ülni a tinivel egy beszélgetésre. A szülő legyen nyitott és türelmes gyermekével és tudatosítsa, hogy ha ő rájött a hazugságra, más is rá fog. Jobb a kínos helyzeteket elkerülni, és mellőzni a hazudozást. Akár saját példákat is fel lehet hozni a szülőnek, hogy szemléltesse, hogy milyen galibát okozhat egy ártatlannak vélt hazugság. Szülőként a nagy higgadtságot követel, hogy egy hazugságon rajtakapott fiatallal leüljön beszélni, de a szidás nem a legjobb megoldás. Ki kell deríteni a hazugság okát, beszélni kell a bajáról. Ha megvan, hogy miért hazudott, át kell beszélni a történteket, és biztosítani kell arról, hogy a szülei mindig mögötte vannak és szeretik.