Az első gyermek jó akar lenni, így igazán fegyelmezett, a második már felszabadultabb és szabadabb, a legkisebb igazi versengő típus. A testvérkapcsolatok feltérképezése a pszichológia kevésbé feltárt területe, holott a gyermekkori társas tapasztalatok, a testvér vagy annak hiánya, valamint a szülők nevelési stílusa bizonyítottan meghatározza a felnőttkor érzelmi reakcióit, kapcsolatait és döntéseit is. L. Stipkovits Erika, az Ölelni és ölre menni című kötet szerzője beszélt a testvérkapcsolatokról.
A gyerekek nagyon meg akarnak felelni a felnőtteknek, ezért minden „trónfosztásos” szituációban folytonos harc kezdődik meg a gyerekek között. A testvér születése egy olyan helyzet, amelyben változásokat tapasztalhatnak a már meglévő gyermekek és a szülők is. A megkülönböztetés, sok testvérkapcsolatban fenn áll, hisz megy a folyamatos harc a szülők szeretetéért és figyelméért – tájékoztatott L. Stipkovits Erika.
Mint mondta: az irigységet is előhozhatja ez a szituáció, de egy „jól nevelt” gyermek, aki meg akar felelni az a negatív érzéseket elfolytja és ezekkel megbetegíti magát. Akár testi tünetekkel, fantombetegségekkel hívja fel a környezet figyelmét, hogy így ugyanannyi figyelmet kapjon, mint a kisebb testvér. A féltékenység akkor oldódik fel, amikor a gyermek a negatív érzéseit is megvallhatja szüleinek, hiszen akkor már feloldódhat benne a feszültség – tette hozzá a pszichológus.
Normális, ha egy gyermeknek indulatai vannak, és azt ki akarja adni
Gyermekként és felnőttként is nehéz bevallani a nehézségeket, mind egy anyukának, aki két kisgyermekkel van otthon és ennek a testvérek közti irigységnek tapasztalója, illetve a gyermekeknek is. A gyermekekben van indulat és vannak olyan indulataik, amiket ki kell adniuk és ezt a szülőknek tudomásul kell venniük. Arra viszont meg kell tanítani a gyermeket, hogy hogyan adja ki az indulatait. A „túl jó” gyermekek lesznek betegek, akik a jogos igényeiket nem merik megfogalmazni, mert jók akarnak lenni. Csak egy betű különbözteti meg azt, hogy jó vagy jól akarok lenni – hangsúlyozta a pszichológus. A gyermekek jók akarnak lenni és nem jól, hiszen bennük van a megfelelési kényszer.
Fontos az, hogy hányadiknak születünk?
Alfred Adler volt az első, aki leírta azt, hogy a születési sorrend nagyon meghatározó a testvérek kapcsolatában, azonban ez csak egy a sok közül. A szülői attitűd, a gyermekek temperamentuma és rengeteg környezeti hatás. Az azonban tény, hogy az első gyermeknél még nagyon szorongóak és körültekintőbbek a szülők, hiszen egy ismeretlen helyzetbe kerülnek. A szülői attitűd szorongást mobilizál, ami miatt az első gyermekek sokkal jobban teljesítők, jobban meg akarnak felelni és illeszkednek az elvárásokhoz. A második gyermek már felszabadultabb, de küzdelmet jelent neki az, hogy elnyerje szülei kivételes szeretetét, de neki már nem annyira csak a család az, ami a mindent jelenti, sok barátja van – ismertette L. Stipkovits Erika.
Bizonyos helyzetben megcserélődnek a szerepek. Amennyiben az első gyermeknek esetleg tanulási nehézségei vannak, akkor a második gyermek már „átveszi” az első gyermek helyét a családban, így ő lesz a túlteljesítő. Ezek a szerepcserék abszolút tudattalanok. A szülői attitűd és a temperamentum nagyon meghatározza a kapcsolatokat, de ez természetesen nem törvényszerű – tette hozzá a pszichológus.
A harmadik le akarja körözni testvéreit
Amennyiben egy családban érkezik a harmadik gyermek, a pszichológus szerint ő lesz a versengő. Le akarja körözni a többieket. Vizsgálatok szerint, ha ezt a versengő pozíciót meg tudja tartani, akkor már eleve nyert. A vizsgálatok szerint hajlamosítottak a depresszióra azok, akik ebben a harmadik versengő gyermek pozícióban elbuknak. Ebben az esetben is függ a szülők hozzáállásától is. Egyformán szeretni minden gyermekünket nehéz – mondta a szakértő.
Van ideális gyermekszám a testvérkapcsolatok szempontjából?
Párokban jobban tud működni az ember. Három gyermek ritkán tud egy egységet alkotni a szakértő szerint, de a négy gyermeknél pedig fennállhat a két csoportra oszlás eshetősége is. A páros rendet a páratlan számú gyermeke megbontják. A klasszikus testvérkapcsolat az, amikor 7 évnél kevesebb a korkülönbség. Általában már felnőttként lesznek testvérek azok, akik között nagy a korkülönbség.
Jó, ha van a gyermeknek testvére, de a kapcsolatok minősége fontosabb. Sok szempontot figyelembe vesznek általában a szülők, hogy hány gyermeket vállaljanak, de a legfontosabb az, hogy a gyermek önmaga lehessen, de tudjanak egymás rendelkezésére állni. A közepes konfliktusok és az egymásra támaszkodás a legjobb testvéri kapcsolatok a szakértő szerint.
