Szülővé bárki válhat. Még az is, aki egyáltalán nem érett erre a nagy és élethosszig tartó feladatra. Felelőtlenül, éretlenül is bele lehet vágni az élet legnagyobb feladatába, de hatalmas felelősség úgy kiengedni a szárnyaink alól gyerkőceinket, hogy a társadalom értékes, hasznos tagjaivá váljanak. Semmilyen vizsgát nem kell ahhoz tennünk, hogy szülők lehessünk, pedig néha elkelne. Sokféle szülőtípus van, és ha a nevelési rendszer hibás, akkor a gyerekek válhatnak az áldozattá. Olyan szülő is létezik, aki nem is tudatosan, mégis hatalmas terhekkel pakolja tele gyermeke lelkét, és így engedi el felnőtt útjára. Olykor már a szülő tele van sérülésekkel, és ezt adja át utódjának is. Maradandó károsodásokat tud okozni egy ilyen szülő-gyermek kapcsolat, amelyet felnőtt korban már nagyon nehéz orvosolni. Sokak életét végig is kíséri a szülői nevelés baklövése, és az egész életük kisiklik.

Akarva és akaratlanul is mérgezhetjük gyermekeinket. Az egyik szülőtípus, aki nagyon hibázhat a nevelés során az, amelyik meg van arról győződve, hogy mindent tud, és mindent helyesen csinál. Nem csak tudja, de ezt hirdeti is, hogy ő az egyedüli a földkerekségen, aki jól végzi szülői teendőit. Ez a magabiztosság azonban ahhoz vezet, hogy nem tudnak fejlődni, hibáikból tanulni, mert meg vannak arról győződve, hogy soha nem is hibáznak. Csakhogy a gyerekek őszinte lények. Ha másoknak nem is engedi, hogy véleményét kinyilvánítsa az ilyen egót fényező szülőtípus, a gyermeke ezt meg fogja tenni. A gyerekeknek két lehetősége van reagálni az ilyen nevelésre. Vagy éppen olyan lesz, mint a szülő, tele önbizalommal és tökéletességéről meggyőződött, vagy az ellenkezője, a visszahúzódó és önbizalom hiányos.

Az uralkodó szülő csak úgy tűnik, mintha erős személyiség lenne. A valóság azonban az, hogy a látszat nagyon csal, ugyanis egy gyenge embert takar a külső. A gyengeségét éppen ezért elrejti, álruhát ölt, hogy erősnek tűnjön, hogy ő irányíthasson. Annak akar látszani, amilyen nem is valójában. Az ilyen uralkodó szülő természetesen gyermekével is így bánik, és rajta kívül mindenkivel akaratát szeretné érvényesítetni. Ez a típusú szülő elnyomja gyermekét. Felette is uralkodik. Az ilyen közegben élő gyermek hogy is tudna felnőtt korában fontos döntéseket meghozni? Számára ez a megszokott, máshogy sosem élt, ezért esély van arra is, hogy felnőtt kapcsolatában is olyat fog keresni, akinek alárendeltje lehet.

Sokan nem találják meg önmagukat és számításukat felnőtt korukban. Van, aki kimondottan elszúrja az életét, és nem is igyekszik abból kilábalni. Elfogadja, hogy egykoron rossz döntést hozott, és marad a mélyben ahelyett, hogy kilábalna belőle. Nem jó az úgy, de nem tesz semmit azért, hogy jobb legyen. Az ilyen szülőnek gyógyírként jöhet a gyermekáldás. Benne látja meg azt a lehetőséget, amelyet ő nem vitt véghez. Az ilyen szülő azonban a maga álmait teljesíti be gyermekével. Meg sem kérdezi, hogy a gyereke mit szeretne. Az önmegvalósító szülő nem akar rosszat, szeretete mély, csakhogy az álmai beteljesítéséhez a gyermeke eszközként szerepel. Ha úgy tetszik kihasználja saját gyermekét, és ha a gyermek hagyja, akkor felnőtt korában is így marad. Egészen addig biztos, amíg a fiatal rá nem jön, hogy a saját vágyai egyáltalán nem azok, amit a szülei szeretnének.