Jump to content

Annyi mindent kell nekik megmutatni és megtanítani

2017. 03. 30. 19:00

Minden kislány, nagyobbacska lány, fiatal nő, feleség dédelget magában egy álmot, hogy milyen lesz az élet akkor, amikor már egy új taggal bővül a család. Gondolatinkban már előrevetítjük azokat a pillanatképeket, ami a családot kerekké teszik, vagyis a gyermekáldást.

Amikor ténylegesen bekövetkezik a csoda, amikor megszületik első gyermekünk, akkor döbbenünk csak rá, hogy a valóság mennyire más, mint az álomvilágunk. Külön kis személyiségnek adtunk életet, aki már pici korában feladatokkal lát el. Habár a legédesebb feladat, azonban ez egy életre szóló elfoglaltság és elkötelezettség.

Ha csak magunkból indulunk ki, akkor már sejthető, hogy a gyereknevelés nem mindig zökkenőmentes. Emlékezz csak vissza gyermekkorodra. Még a legjobb viselkedéssel bíró gyermek is részt vehet csínytevésben, néha a jó gyerek is rossz gyerek. Ez így teljesen természetes. Feszegetik mindenfelé a határokat. Bizony, néha eluralkodik a szülőkön a pánik, hogy vajon helyesen cselekedtek-e bizonyos helyzetekben. De nem is kell komoly dolgokra gondolni. Még a hétköznapi életben is akadnak olyan helyzetek, amelyben néha csak a fejünket vakargatjuk. Sokszor kell kreatívan megoldanunk problémákat, mert ha túl görcsösek és mindig pedánsak akarunk lenni, abba bele lehet fáradni.

Abban az életkorban, amikor a gyerekek számára kezd kitágulni a világ, kezdik fel- és megismerni környezetüket, az azzal jár, hogy kipróbálnak mindent, ami csak az útjukba vagy kezük ügyébe akad. Habár az lenne a célunk, hogy minden bajtól és rossztól megóvjuk őket, mindenre megtanítsuk, néha nehéz feladat. Ekkor jön jól a szülői kreativitás.

Sokszor jelent nagy kihívást a szülőknek a gyermek táplálkozása. A válogatós, nem túl jó étvágyú gyermek szülei pedig mindent megtesznek annak érdekében, hogy a kicsi végre egyen néhány falatot. Ők azok, akik még a szendvicsből is figurát faragnak, vagy arcot készítenek belőle. A célért mindent.

Gyermekkorban még nem tudjuk, hogy mennyi az annyi, és az elég. Sokszor találkozunk azzal, hogy a kelleténél jóval több WC papírt letekernek a gyerkőcök. Ha azonban egy ügyes kis vonalat húzunk a falon, az jelezheti a kicsinek, hogy mennyit kell letépni a papírból ahhoz, hogy jusson is, maradjon is.

Ha azt szeretnénk, hogy a fürdőkádban használt játékok mind a gyermekünk közelében maradjanak, akkor egy műanyag kosár kordában tartja a gyermeket és játékait is. Csak rakd a fürdővízbe, engedj vizet, ültesd a kicsit a kosárba és adj neki játékokat.

Aki nagyon félti gyermekét, és olyan helyre készülnek, ahol nagyon sokan lesznek, fűzzön olyan karkötőt, amelyiken a szülő telefonszáma van. Sosem lehet tudni.

Amikor már olyan nagy a gyerkőc, hogy elvárható szobájának rendben tartása, akkor játékos feladatokkal annak takarítására is rá lehet venni.

Annyi mindenre kell megtanítanunk gyermekeinket. A megoldáshoz sokszor alig kell valami, és mégis kiváló módon adjuk át az ismereteket. A kényszer néha hihetetlen kreativitásra motiválja a szülőket, ne félj hát te is használni.

(Forrás: marmalade.hu | linkedin.com, sparksandrockets.net, magnetree.ca/képek)