Olyan egészséges gyermekeket szeretnénk kiengedni szárnyaink alól, akik felnőttként büszkén megállják helyüket a világban. Nemcsak a nevelési intézményekben töltött idő alatt tanulnak, hanem jól tudjuk, hogy megfigyelnek minket is, a szüleiket. Annyi gyötrelem, megoldásra váró feladatot kell naponta megoldania a szülőknek, hogy tele vannak kételyekkel, feszültségekkel. Ennek következtében nem mindig mintaképp viselkedünk gyermekeink előtt, így elképzelhető, hogy mi magunk hatunk negatívan gyermekeinkre.

Az egyik gyakori hiba, amelyet a szülők nem figyelnek arra, hogy a gyerekek előtt veszekednek. Ha valami miatt is összekaptok, azt nem a gyerekek előtt kell lerendezni. A gyerekek látnak és hallanak és a heves veszekedés nagyon kihat a gyermekek lelkére. Nem a gyermekeddel van bajotok, mégis a veszekedés nyomot hagy bennük, és akaratlanul is bántjátok.

A gyerekek gyerekkorban ismerik meg a szűkebb és a tágabb világot. Számukra minden új és fokozatosan kell megismertetni az újdonságokkal. Miközben él, játszik, van a világban, megtapasztalja, hogy mi a jó és mi a rossz, de azt is megtudja, hogy számára mi a jó és mi nem az. Mindeközben keresi a kegyeidet, vágyik a dicséretedre, a szeretetedre. Ha valamit nem úgy csinál, mint ahogy a szülő elvárja, megérzi a csalódottságot. Ha pedig folyamatosan azt érzi, hogy nem tud neked megfelelni, akkor az károsíthatja személyiségét.

Több szülő esik abba a csapdába, hogy gyermekeikkel akarják azt megvalósítani, ami nekik nem sikerült. Nem volt lehetőséged gyermekkorodban hangszeren játszani, ezért azt szeretnéd, ha saját gyermeked zenélne? Lehetséges, hogy imádni fogja, de az is lehet, hogy nyűggel fogja kezelni. Hagyni kell saját magát érvényesülni. Fel kell fedeznie önmagát, képességeit, lehetőségeit. Terelgetni lehet a gyermeket, de ne erőltessük rá azt, ami nem ő. Mindig korlátozni sem szabad. Ne te határozd meg, hogy mit szeressen, mitől lesz boldog.

Az emberiség legőszintébbjei a gyermekek. Ami a szívükön, az a szájukon is. Teljesen természetes és helyes reakció ez. Nekünk szülőknek, felnőtteknek azt kell megtanítani a gyerekeknek, hogy nem mindig kell hangosan kimondani a gondolatainkat, mert bántó lehet mások számára. Azonban se elnyomni, se tiltani nem érdemes a gyermek érzelmi kinyilvánításait, mert lelki problémákat, bizalmatlanságot eredményezhet a későbbiekben.

A humor, a viccelődés szükséges, de szülőként óvakodni kell attól, hogy gyermekedet kifigurázd, gúnyold, pláne társaságban. Ugyancsak mély nyomokat hagyhat gyermeked lelkében.