Jump to content

Titokzatos kamaszok

2016. 04. 29. 17:00

Nehéz kor a kamaszkor. Nemcsak a fiatalnak vannak kétségei magával és a körülötte lévő világgal szemben, hanem a körülmények és szülei akaratának áldozatának érzi magát. Nehéz és egyben szép időszak köszönt a családra.

A tini már sem nem gyerek, sem nem felnőtt, legalábbis így érzi magát. A felnőttnek erről egészen más a véleménye, a kamasz egy nagy gyerek. Ebből is adódik a sok vita és konfliktus. A védelmet jelentő otthont sokan ilyenkor hagyják el. Megkezdve középiskolai tanulmányaikat kollégiumba költöznek, de ha nem is hagyják el a családi fészket, akkor is sokkal önállóbbá válnak a kamasz fiatalok. Ez az az időszak, amely olyan színes, hiszen egyik nap sem ugyanolyan. A tinik személyisége és teste is folyamatosan alakul, amely hozzájárul a fellépő hangulatingadozásokhoz. Akár egy nap leforgása alatt lehet a tini szomorú, boldog, vihoghat és sírhat. A fiatal személyisége, beszédmódja és külseje is alakulóban van.

Olyan szúrós, tüskés burkot is vonhat maga köré, amely megközelíthetetlennek tűnik. Tele van titkokkal, amelyet senkivel nem akar megosztani. Az a gyermek, aki eddig minden gondolatát, titkát és félelemét megosztotta szüleivel, most teljesen elzárkózik ezelől. A szülőnek éreznie kell, hogy ez az őszinteség nem múlt el, de gyermeke személyisége változik. Ahogyan a felnőttek is tartogatnak magunkban titkokat, úgy a tinik is. A szülők szeretnének tudni eseményeket gyermekük életéből, hiszen ha bajban van, csak akkor segíthetnek neki, ha tudnak róla. A fiatal kamaszoknak fontosak szülei véleménye, szeretik is őket, ám mivel az érzelmek kinyilvánításával éppen hadilábon állnak ebben a korban így nehezebben tudják azt érvényesíteni. A felnőtteknek azt is el kell fogadni, hogy szerepük láthatóan megcsappan, ugyanis előtérbe kerülnek a barátok. A fiatal azt szeretné, ha a szülei is szeretnék a barátait, ám minden túlzásba esés nélkül. Szükséges a saját személyiségével küzdő fiatalt magára olykor hagyni, saját teret biztosítani, amelyet nem zavarnak meg.

Rajtakaphatja a szülő gyermekét síráson, ám ez nagyon sokszor nem a szomorúság kifejezése, hanem a düh levezetésének egy módja. A kamaszkornak megvannak a szép napjai és az olyanok is, amelyeket legszívesebben elfelejtene az ember. Mégis mindezek megtapasztalása, megélése segíti a fiatalt személyiségfejlődésében. A szülőnek az a legfőbb dolga, hogy szeretettel és türelemmel kezeljék kamasz gyermekük hullámvölgyeit.

Valahogy így:

(Forrás: buzzfeed.com, momjunction.com/kép, youtube.com/videó)