Egy gyermek nevelése legalább olyan nehéz, mintha több lenne szárnyunk alatt. Ha van társ az ember mellett, akkor is adódhatnak nehézségek a gyermeknevelésben, ám egyedül megint más. Vannak olyan a közvéleményben is elterjedt téveszmék, amelyek befolyásolják, vagy elbizonytalanítják a gyermekeiket egyedül nevelő szülőket.

Adódhatnak olyan helyzetek, amikor kudarcként éli meg szülői mivoltát az, aki egyedül kénytelen megbirkózni minden gonddal, bajjal. Elkaphatja az az érzés, hogy szülőként elbukott, kudarcot vallott. Természetes az ilyen gondolat, csakhogy aláássa az önbizalmat és abban is korlátol, hogy megtalálja a megoldást. Ezeket a gondolatokat el kell engedni, és el kell fogadni azt, hogy most már egyedül kénytelen megoldani feladatokat és helyzeteket. Ami eddig együtt működött, azt most már egyedül kell elvégezni, ám attól ugyanúgy zajlik a gyermekek nevelése, mint azelőtt. Az élet nem áll meg, de átalakul, az biztos.

Egy válás, különköltözés senkinek nem egyszerű. A gyerekek számára is új az a fajta élet, amiben azelőtt éltek, így teljesen normális, ha megpróbál alkalmazkodni ahhoz. Ahhoz, hogy megtudja, melyik szülőnél hol vannak a határok, fel kell azt mérnie, ezért kialakulhatnak feszültséggel teli, kellemetlen pillanatok. Ilyenkor az az érzés fogja el a szülőt, hogy a másik félt jobban szereti a gyermek.

A gyerekek számára is nehéz lehet egy-egy helyzet megfelelő kezelése, de azt sosem szabad a szülőnek személyes támadásként értelmeznie. A figyelemre, az ölelésre, a szeretetre van a legnagyobb szüksége ebben a helyzetben. Lehet éppen ezzel a viselkedéssel akarja kivívni a figyelmet.

A gyermekeknek is számos területen helyt kell állni attól függetlenül, hogy milyen családi háttere van. Ha egyedül neveli szülője, és azóta egyre több probléma merül fel a csemete viselkedésében, akkor azonnal cselekedni kell. A problémák nem fognak maguktól megoldódni. Ha hagyják halmozódni, rosszabb és nehezebben kezelhetővé válik a helyzet.