Ne ringassa magát senki olyan tévhitben, hogy a gyermek észre sem fogja venni az apa vagy az anya hiányát. Valahol, valamikor úgyis felszínre kerül az, hogy hol van a másik. Még ha nagyon picike a gyermek, amikor a szülők útja külön is válik, ha egy egészséges családmodellt lát, felmerül benne a kérdés, hogy hol van az ő apukája (ritkábban anyukája), miért nem élnek együtt?

Teljesen egyértelmű, hogy a szülőket is megterheli a szétválás és a gyermeket is. Akkor is, ha közösen jutottak el a felnőttek erre az elhatározásra. Ilyenkor felszínre bugyognak vélt vagy valós sérelmek. A szülők intelligenciájától és a sérelmek elfajulásától függ az, hogy milyen minőségben zajlik le a válás, ettől is függ, hogy mennyire hat ki a gyermekre ez a megváltozott viszony és helyzet. A gyerekeknek nagyon jó radarjuk van, bizonyos életkorban pedig már értik is, hogy mi zajlik körülöttük. Emiatt is nagyon fontos, hogy a gyermekkel őszintén kell beszélni, persze a saját szintjéhez igazodva. A szülőnek el kell mondania, hogy ami eddig volt, az máshogy lesz. Mindezt ráadásul úgy kell a gyermekkel tudatni, hogy a másik szülő tekintélye, szerepe ne csorbuljon a gyermek szemében. A legideálisabb persze az lenne, ha a szülők is le tudnák a különválást maguk között úgy rendezni, hogy a gyermek érdeke, jövője ne csorbuljon. Ez egy olyan álomszerű helyzet lenne, amelyet a gyakorlatban kivitelezni nagyon nehéz, sok kapcsolatban nem is lehetséges. Sokszor múltbéli, vagy a jelenben is érvényes sebek mardossák a feleket, és ez rányomja a bélyegét a mindennapokra.

Nagy terhet ró ez önmagában a válófélben lévő házasfelek mindegyikére, de mindemellett a gyermek igényeit is figyelembe kell venni. Ehhez elsősorban a szülőnek önmagával kell tisztában lenni: mi és miért történt, milyen lehetőségek vannak, és hogyan tudna, tudnák úgy átvészelni ezt az időszakot, hogy mindenki a lehető legkisebb mértékben sérüljön. Hiába áll fenn a válás ténye, mivel a gyermek is résztvevője az eseménynek, és az ő akaratán kívül történik minden, így az ő szerepe vitathatatlanul fontos. A gyermek normális érzelmi fejlődéséhez szükség van mindkét szülőre, akkor is, ha már az együttélés nem tartható fent.

Ez az új, mindent felborító helyzet okozhat krízist a gyermek életében, amelyet a szülő türelmes szeretetével oldhat a gyermekben. Biztosítani kell felőle, hogy ha nem is élnek együtt, de a másik szülő nem tűnik el az életéből, csak máshol és más időpontokban fog vele találkozni. A házasság minősége és az azt követő válás negatív mintával szolgálhat az utódnak, éppen ezért nagyon ésszel kell lezongorázni a felnőtteknek a válást ahhoz, hogy ezeknek ne legyen szemtanúja és áldozata a gyermek. Az akkor látottak is nagyban befolyásolják azt, hogy a gyerek később, felnőtt korában hogyan tud boldog párkapcsolatot létesíteni és abban élni.

(Kép forrása: karmeyhesed.org)