Jump to content

Nyílnak az iskolák kapui, kezdődik az új tanév

2015. 08. 27. 17:00

Az ősznek talán még a jelét nem igazán vesszük észre, hiszen süt a nap, kellemes meleg van, bár az égen egyre többet jelennek meg felhők és belőle eső hull. A fák lombjai még nagyban zöldellnek, ám a tankönyvek és a taneszközök pánikszerűen történő megvásárlása már annak a jele, hogy közeledik szeptember.

Ha pedig szeptember, akkor iskolakezdés. Valahogy még az idő is kedvez az iskolához. Még az eső is gyakrabban esik, az idő is borúsabb a szeptemberi reggeleken. És persze kinyílnak az iskola kapui. A termek már várják, hogy megtöltődjenek gyerekekkel, energiával.

A most iskolába kerülő, nemrég még oviban önfeledten játszó gyermekek tele vannak feszültséggel, izgalommal. Valamilyen képet kaptak már arról, hogy milyen lehet az iskolában, de az még csak illúzió volt. Most fog majd megtestesülni. Azok a gyerekek, akik már rutinosabban kezdik a tanévet, tudják, hogy mire számíthatnak. Mivel azonban suliba járni mindenkinek kötelező, így aztán teljesen mindegy, hogy valaki szereti vagy sem az iskolát, muszáj.

Még azok is, akik hadilábon állnak a tanulással, egyes tantárgyakkal, ha az iskola légköre és az osztályközösség jó, akkor a nehézségeken is hamarabb átlendülnek. Egy biztos, hogy minden év kezdete újdonság, akármilyen rutinnal indul neki egy gyermek az adott osztálynak. Ha új iskolában kezdi a tanévet, akkor új osztálytársak és új tanárok lépnek életébe. Ha a megszokott osztályba kerül, akkor is érkezhetnek új diákok, új tanárok. Csupa-csupa izgalom. Elkezdődik a hajtás, a kemény munka. Habár nem csak a tanulásról szól az iskola, mert emellett számos új élményt, barátot ismer meg és új szabályokkal találkozik a gyermek. A sok inger és tanulás hatására a gyermek kimerül nap végére, ezért neki is jár egy kis pihenés. Hagyjunk számára egy szusszanásnyi játékidőt, ne kezdjen azonnal bele a tanulásba, hiszen akkor esett ki az iskolapadból. A szülőnek kell motiválni arra gyermekét, hogy mozogjon, játsszon kicsit, aztán mehet a tanulás.

A napirendre szokatás az első lépés ahhoz, hogy a gyermek megtanuljon tanulni. A rendszeresség biztonságot kelt benne, tudja, hogy mikor és mire számíthat.

Természetes, és mindenki tapasztalta saját bőrén, hogy az iskolában nem csak sikert sikerre halmozunk, hanem bizony kudarcok is érnek. A negatív élményből sokat lehet tanulni. A szülőnek bátorítani kell a gyermeket arra, hogy húzza elő tarsolyából a rejtett tartalékait.

(Kép forrása: suggestkeyword.com)