Nem csak az életritmusunk lesz egészen új, nemcsak hogy más dolgok lesznek onnantól fontosak, de az érzelmi világunk is egészen új színt kap gyermekünk születése után. Ennek pedig, magyarázzák a tudósok, főképp neurológiai okai vannak.

Az agyban megszülető változások már jóval azelőtt beindulnak, hogy a kisbabánknak életet adnánk. Számtalan neurológiai kutatás igazolja, hogy a terhesség kezdetekor testükkel párhuzamosan átalakul a nők prefrontális kérge, középagya, homloklebenye, emellett a szürkeállományuk is koncentráltabb lesz, az olyan területek pedig, melyek az érzelmekért, az empátiáért, vagy a társas kapcsolatokért felelősek, jóval aktívabbá válnak.

Ezeket a változásokat a terhesség során megnövekedő hormonmennyiség okozza, a szerepük pedig legfőképpen az, hogy segítsenek a frissen anyukáknak kapcsolatot kialakítani újszülött gyermekükkel. És ezek a hormonális változások a ludasak abban is, hogy sok nő –egyes statisztikai adatok szerint hatból egy édesanya- gyermekágyi depresszióval küzd szülés után.

Az agyban található egy mandula alakú szerv, az amygdala, ami esetünkben különös figyelemre tarthat okot. Ez segít ugyanis feldolgozni az emlékeket, illetve olyan érzelmek kialakulásáért is felelős, mint a félelem, a szorongás, vagy az agresszió. A szülés utáni hetekben, hónapokban az amygdala komoly fejlődésnek indul, és ennek mértéke fogja a jövőben befolyásolni az anyáknak a csecsemőjükkel való vislekedését is. Csak azáltal például, hogy az édesanyák a gyermeküket nézik, az agyuk jutalomközpontja is aktivizálódni kezd.

Az amygdala sérülése pedig az anya-gyermek kapcsolatra is erős befolyással van. Alulműködés esetén például, ahogy az különböző majomkísérletekből kiderült, a fiatal állatok nehezebben különböztetik meg édesanyjukat másoktól, és az anyák sem olyan fogékonyan reagálnak kölykeik hívására. Illetve az amygdala alulműködése befolyásolja azt is, hogy az anyák hajlamosak lesznek-e szülés utáni depresszióra, illetve hogy mennyire szívesen gondoskodnak utódaikról.

Mindezt a folyamatot pedig az oxitocin nevezetű hormon befolyásolja, amelynek termelődése a terhesség és a szülést követő időszak során megugrik. Kutatások bizonyítják, hogy minél többet foglalkozik egy anya a gyermekével (például szoptatáskor), annál jobban megemelkedik az oxitocin-szintje. Ezért lehet az, hogy a szoptató anyukák sokkal érzékenyebben reagálnak a gyermekük sírására.

Mindezek után talán érthető, hogy a kutatók szerint szülővé válni olyasmi változást hoz a szervezetben neurológiai szinten, mint a szerelembe esés. A legnagyobb agyi változás pedig az első gyermekük születésekor megy végbe az anyukákban.

(Kép: sheknows.com)