Minden család életében létezik az aranykor, amikor még dönthetett. A válaszúthoz mindenki elér, a paradicsomi kígyó ott leselkedik a még kibontatlan, hosszúkás, vagy éppenséggel vaskos, négyszög alakú, könyvet rejtő ajándékcsomagban, sőt, gyermekünk szájából is kihallható a gonosz sziszegése, miközben egy korábban sosem látott könyvecskét rázogat felénk a könyvesboltban, „ez mindenkinek megvan, eeeezt vegyük meeeeg!!”

Nem szeretnénk (de!) nagyképű ízlésrendőrségként fellépni, csak fogadják meg a jó tanácsot, amíg tehetik, döntsék el, beengedik-e életükbe Annát, Petit, Gergőt, és a legkisebbeknek szánt leporellóklónjaikat, Bogyót és Babócát. Ha igent mondanak, lelkük rajta, onnantól jópár évig az új családtagokkal kelnek, fekszenek majd. Jön mindenki, Anya, Apa, Juci, Attila papa és Nagyi is Érdről. Hiába a kékharisnyás láb ideges rázogatása az esti mese idején, az igazi célcsoport él-hal a suta kis firkalényekért, akármennyire is megpróbáljuk túlhangsúlyozni az ügyetlen mondatokat, gyermekünk újra és újra követelni fogja új kis barátait, Bogyót, a csigafiút és Babócát, a katicakislányt. Törődjünk bele, ezek a mesék nem nekünk, a meseirodalom legértékesebb kincsein pallérozott bölcsészeknek íródtak, gyermekünk, a kis áruló eléggé egyértelműen szorítja a szívéhez a rendkívül termékeny szerző bármelyik kötetét, társasjátékát, színezőjét, plüssét, bármelyik figurájával díszített párnáját, stb-jét.

Üssük fel hát a legkisebbeknek szánt sorozat kezdő darabját, nézzünk farkasszemet Bogyóval és Babócával! Aki már találkozott a szerző ennen életét megörökítő Anna, Peti, Gergő-sorozat bármely darabjával, megzavarodik egy pillanatra, de téved, a látszat csal, nem Bartos Erika lánya bújt katicajelmezbe, hanem egy antropomorf bogár és csiga barátságnak genezisét figyelhetjük ámuló szemmel. Képeskönyv ez, lapozóféleség, az illusztráció, mely a firkakorszakot éppen csak meghaladó gyerekrajzokra próbál hasonlítani, uralja a szöveget, ami talán nem is olyan nagy baj. Színezőre hasonlít leginkább a könyvecske, oldalanként egy nagy illusztráció, egy rövid mondattal, valamiért a lap alsó szélén.

Mondhatjuk akár kedvesnek is a történetet. A bogár és a fejlábú egyszerre vesz észre egy hatalmas cseresznyét, a kétévesek indulatával akarják birtokolni, önszabályozásuk is ennek a kornak megfelelő, szóváltásba keverednek, mely a tettlegességig fajul. Addig rángatják a gyümölcsöt, amíg ketté nem szakad, és lakója, a bölcs kígyó, elnézést, hernyó, elkalauzolja a két kis dühöngőt a tutiba, a gazdagon érő cseresznyefához. A vég megjósolható, a Casablanca homálya helyett Bogyó és Babóca örök barátsága ebben az alapszínekkel kitöltött fekete kontúros mesevilágban veszi kezdetét, hogy aztán elképesztő mennyiségű kötetben állja ki az idő próbáját.

Amennyiben Ön elkötelezett Bartos Erika-rajongó, ne aggódjon, a vitriol cseppjei nem ártanak ezeknek az angyali kis lényeknek. A kis kötet második meséje, a Szivárvány, már a Bartos-birodalom belsőbb bugyraiba kalauzol, ahol megjelenik Pihe, Szellő, Baltazár, Ugri, és a sok kis elrajzolt, butácska rovar, igen, egy óvodai csoportot életével analóg a történet, ami pedig hihetetlenül izgalmas egy éppen közösségbe kerülő kicsinek.

A zsigeri tiltakozás nem elég érv a Bartos-mesék ellen, a döntés az Öné, de vigyázzon, a kicsik Bartos Erikát olvasnának.

Bartos Erika: Bogyó és Babóca. Pozsonyi Pagony Kft.-PrintXBudavár Kiadó. 2006.

(Kép: babamoka)