Jump to content

Bilikönyv

2014. 04. 12. 07:48

A mesék és a szülőknek szóló nevelési szakkönyvek mellett létezik egy sajátságos kategória a családi célcsoport számára. A szó hagyományos értelmében nem mesék tartoznak ide, mégis fontos szerepet töltenek be a gyerekek életében a különleges élethelyzetekről, korszakhatárokról szóló, irodalmi igénnyel íródott könyvecskék. A gyerekszobai könyvespolc nélkülözhetetlen darabját mutatjuk most be; Alona Frankel Bilikönyvét, melyet főleg pelenkás gyerekek szüleinek ajánlunk.

Amennyiben Ön gyors és biztos alapokon nyugvó népszerűségre vágyik 86-110 cm-es új ismerősei körében, nem kell mást tennie, mint megfelelő gyakorisággal és a lehető legváratlanabb helyzetekben a „kaki”, „pisi”, és „puki” szavakat kiejtene a száján. Ha esetleg egy pár virslit is elhelyez az orrában, vagy kilógat a füléből, még zajosabb sikerre számíthat, ezt kombinálva az előző recepttel, az eredmény a legfeljebb csiklandozáskor elérhető üveghangú kacaj lesz. Akármennyire zavarba ejtő is időnként, a 2-3 éves korosztály számára nincs izgalmasabb a világon, mint meghökkentő helyzetekben kakit kiáltani. Olvasni róla pedig talán még felkavaróbb. A pelenkáskor végén, sőt, ideális esetben még jóval korábban tökéletes olvasmány kicsi ismerőseink számára Alona Frankel Bilikönyve, mely annak ellenére, hogy 1977-ben íródott, megfelel a legliberálisabb elvárásoknak is. Prűd nagymamákat, savanyú bébiszittereket érdemes felkészíteni az első olvasás előtt, hogy nem csak a címszereplő tárgy és az abba valók fognak feltűnni a lapokon, hanem a főszereplő, Samu, testének minden titkát felfedi az első oldalakon, ideértve a popsilukát is. Mindezt kedvesen és természetesen, mellébeszélés, tabuk nélkül. „Samunak, ahogy neked is, van teste, azon pedig mindenféle szép és hasznos testrészek vannak.”Fontos mondat ez, nagy tanulsága a kis könyvecskének rögtön az elején. Ahogy a test, és annak részei, a pelenkásságból a bilizésre áttérés is természetes Alona Frankel könyvében. Áttérés, és nem „szobatisztaságra szoktatás”, Samu a történet során, magától válik éretté a bilizésre, senki sem kényszeríti, „ülteti”, ahogy még sajnos ma is előfordul sok családban. Nem történik más, mint pont jókor kap egy lehetőséget egy furcsa porcelánedény formájában. Életkora a mindenkori kis olvasóéval azonosítható, csak sejthetjük, hogy 2 éves kora körül kapja a nagymamától azt a különleges tárgyat, ami sok találgatásra ad okot. Eltelik sok idő, amíg kiderül számára, hogy mire való, addig pedig lehet mulatni azon, hogy a fejére teszi, és tényleg olyan is az a bili, mint egy tejes tál a macskának. Biztosító tűvel rögzített textilpelenkáját, igen, ez a 70-es évek!, anyukája gondosan, szeretettel cserélgeti, mosolyogva,de azért kicsit égnek emelt orral viszi el a szennyest. Ahogy ő, úgy a szerző sem ad tanácsot, nem frusztrál, nem nyugtalankodik, és legfőképpen nem sürgeti azt, aminek magától kell elkövetkeznie. És el is következik, ahogy minden kisgyerekről egyszer lekerül a pelenka végül. Alona Frankel nem csak egyszerű, rövid, sallangmentes mondataival, hanem gyönyörű, az új évezredben is helytálló illusztrációival is segíti elérni a katarzist, a dramaturgiai csúcsponton egy gyönyörű kaki kukucskál ki a régimódi füles biliből.

Alona Frankel: Bilikönyv, Pozsonyi Pagony Kft. 2006.

(Kép: ivillage.com)