Jump to content

Kiközösítették a suliban? Egy rémálom - 2. rész

2014. 03. 19. 13:27

Amikor már megtörtént… Azaz egyértelműen kiderült, hogy gyermekünket kiközösítette az osztály, vagy ami még rosszabb, valaki, vagy valakik terrorizálják, megfélemlítik az iskolában. Mit lehet ilyenkor tenni?

Sokan azonnal másik iskolát kezdenek el keresni, és szinte elmenekülnek a tett színhelyéről. Nem ajánlom, nem hordoz túl jó üzenetet a gyermek felé – ha valami baj van, vegyük fel a nyúlcipőt. Másrészt, ahogy azt már említettem, mindig kettőn áll a vásár. Üldöző és üldözött, áldozat és elkövető ugyanazon játék résztvevői, mindkettőnek jól kell játszani a szerepét ahhoz, hogy az eredmény megfelelő legyen.

A legnagyobb tanulás mindenki számára abban rejlik, ha maradunk, és ott oldjuk meg a helyzetet, ahol kialakult. A jelenlegi szülői feladatban ott van a nevelés csínja és bínja: úgy segíteni, hogy nem segítesz, jelen lenni, elérhetőnek lenni, támaszt adni, mégis egyedül hagyni. Ha most megoldod helyette, majd felnőttként a szomszéd, a házastárs zaklatását húzza magára. Nem könnyű egy lépést hátrébb állni.

A cél: a lehető legjobban kikerülni a helyzetből, úgy, hogy az önbizalom növekedéssel, sikerélménnyel járjon a gyermek számára.

1. Biztosítsd arról, hogy támaszkodhat rád, ott vagy, segíted, az ő oldalán állsz – de lehetőleg csak a háttérből. Fontos, hogy ő oldja meg a helyzetet.

2. Még mindig nem késő helyzetgyakorlatokon keresztül új készségeket elsajátítani, kialakítani. Bábokkal, saját hanggal játsszuk el, mi történt, hogyan lehet arra határozottan reagálni, megvédeni az énhatárokat. Dolgozzatok ki alternatívákat, gyakoroljátok együtt otthon.

3. Avassuk be a pedagógust, kérjünk tőle támogatást. Lehetőleg együtt. Minél korábban rá kéne arra szokni, hogy nem önérvényesítünk a gyerek helyett. Így a legjobb, ha a gyerek a szószóló, te pedig legyél ott, kapjon segítséget, ha igényli. A pedagógus feladata azon túl, hogy tantárgyakat tanít az is, hogy osztályközösséget, iskolaközösséget építsen. Egy csoport vezetőjeként rengeteg olyan helyzetet lehet teremteni, amivel újraintegrálható a peremre került gyerek. Mindeközben az együttműködési készsége is fejlődik az osztálynak. Nagyon remélem, hogy lesz erre fogadókészség. Itt hadd térjek ki még egy rövid időre a segítségkérés „hogyanjára”. Sokan ott rontják el, hogy nem veszik figyelembe, azt a tényt, hogy a pedagógus számára a segítségkérés = támadás, visszajelzés = halálos sértés. Ezzel semmiképpen nem őket akarom bántani, egyszerűen azt szeretném kifejezni, hogy tekintettel kell lennünk az idegállapotukra és arra, hogy már úgy érzik, egy hajszállal sem bírnak több terhelést. Szóval egy a lényeg, nagyon-nagyon körültekintően, kedvesen és csupa jó szándékot feltételezve közelítsünk a pedagógushoz. Különben veszett fejsze.

4. A gyerekek egyesével nem olyan szőrös szívűek, mint csapatban. Hívd meg egyesével a szószólókat hozzátok egy játszó délutánra. Az ily módon elmélyített kapcsolat ki fog hatni a sulis időszakokra is.

5. Komolyan érdemes elgondolkodni azon, hogy mi a bibi? Mi az, amivel magára húzza a sztorit a gyermekem? Túl agresszív? Követelőző? Irigy? Túl visszahúzódó? Látványosan gyenge és nem tudja magát megvédeni? Gyenge az önbizalma? A nyomozás és önvizsgálat elengedhetetlen része a folyamatnak. Ha a környezetet hibáztatod, meglepődsz majd, ha ugyanez a forgatókönyv játszódik le egy másik suliban. A fentieken lehet segíteni, szakember segítségével, vagy magán akcióban. Ami nem öl meg, az megerősít. Nehéz szülőként megtapasztalni a gyerekünk szenvedését, de, ha elhiszed, hogy óriási tanulási lehetőség rejlik benne minden szereplő számára, sikerre számíthatsz. Csak akkor válts, ha biztos vagy abban, hogy mindent megpróbáltál.

További segítség:

Pethő Orsolya (kolyokszerviz.hu)

(Kép: Dailymail)