Jump to content

A gyerek már megint nem csinálta meg a házi feladatát!

2013. 11. 13. 14:45

Az iskola beindulásával egyre többen szembesülünk olyan kérdésekkel, kinek a felelőssége, ha gyermekünk nem készítette el a házi feladatot, vagy ki tanuljon a gyerekkel otthon? Az apu, aki jobban érti a fizikát, vagy anyu, aki sokkal türelmesebben tudja elmagyarázni. És mi a teendő, ha a gyerek rossz jegyet kapott? És ha jót?

Vekerdy Tamás többször hangoztatta már, hogy a házi feladat és az összes iskolai feladat a gyerek és az iskola ügye. Gondolom, sokan szívesen azonosulnának ezzel, ha nem aggódnának az év végi bizonyítvány és gyermekük jövője miatt. Ha elegünk van a házi feladattal kapcsolatos küzdelmekből – bár nagyon is a szívünkön hordjuk a csemeténk iskolai sikereit –, és nem tudjuk alkalmazni Vekerdy Úr javaslatát, mert úgy gondoljuk, hogy a mi családunkban sajnos nem működtethető, akkor van más út is. Az Erőszakmentes kommunikákcót használva végiggondolhatjuk, mi is az, ami valójában fontos.

Ehhez ad a következőkben szempontokat és tippeket Rambala Éva, nemzetközi tréner: Szülőként szerintem az egyik legfontosabb szükségletünk maximálisan mindent megtenni azért, hogy gyermekünk egyszer álmait megálmodni és megvalósitani képes, felelős és hasznos tagja legyen a társadalomnak...

Merevítsünk ki egy életképet: ha megállok egy pillanatra, amikor épp készülök leordítani imádott mókuskám fejét, szembesülhetek azzal, hogy tulajdonképpen a szeretetem, gondoskodásom, aggodalmam és legfőképpen a támogatásom szeretném felé kifejezni. Vajon – ha szabadjára engedem a hangom – ő mit él meg ebből?

Leggyakrabban így fejezzük ki magunkat:

Megcsináltad már a házi feladatot? Vagy még hozzá sem kezdtél?
Mikor majd?
Meddig várjak még?
Nem megkértelek, csinálj rendet?
Hányszor kell még szólnom, hogy csináld meg a házit!
Elegem van a lustaságodból!
Ha így folytatod hajléktalan leszel!

Mit tehetek, ha rajtakapom magam, hogy már megint így sikerült megnyilvánulnom?

Megállhatok egy pillanatra és megkérdezhetem magamtól, hogy mit is szeretnék valójában. Mi miatt ennyire fontos ez a helyzet számomra?
Megkérdezhetem magamtól, hogy most dühből vagy szeretetből sikerült megszólalnom? Mit tennék/mondanék, ha szeretetből szólalnék meg?
Hasznos lehet megkérdezni, hogy milyen reakciót szeretnék válaszul.

Ha ezeket a kérdéseket feltette magában, mit lépjen a kedves szülő? Mi segítheti hozzá a békés megoldáshoz?

- Kisinyovban hallottam a következő mondatot: Most, hogy megállok egy pillanatra és ránézek a helyzetre, rájöttem, hogy amikor azt mondom a 17 éves fiamanak, „ilyen kuplerájban nem élheted le az életed”, akkor valójában azt szeretném, hogy beszélgessen velem. Mert pszichológusként talán az átlagnál is jobban tudom, hogy milyen veszélyes, ha ebben a korban valaki nem beszélget a szüleivel.

Ahhoz, hogy érdemi párbeszédet tudjunk kezdeni, az első lépés a belső tisztánlátás. Ennek legnehezebb része, hogy rászánjunk néhány percet és nyugodt körülmények között, lehetőleg érzelmi töltés nélkül végiggondoljuk, hogy valójában mi is fontos számomra az adott helyzetben. Amikor ezt megtaláltam, akkor ennek megfelelően tudok megszólalni.

Kinek van erre ideje a rohanásban? Célszerű olyan helyzetekkel kezdeni a gyakorlást, ami már „milliószor” megtörtént. Talán mindanyiunk életeben van ilyen.

  1. Ha azt találtam, hogy a szokásos „Miért nincs még mindig készen a házi feladatod?“ mondat mögött a szeretetem és gondoskodásom kifejezésének igénye rejlik, akkor egy nyugodt pillanatomban leírhatok magamnak 5 más módot, ahogyan ezt megtehetém és tudatosan kiválaszthatom, hogy melyiket tartom a legcélravezetőbbnek.
  2. Ha azt találtam, hogy igazából fáradt vagyok és elegem van mindenből, akkor talán másokat békén hagyva, egy fotel magányában, kedvenc olvasnivalómmal és a teámmal adhatok magamnak 20 percet. De akkor mi lesz a gyermek házi feladatával? Vagy elkészül, vagy nem. Ez eddig is így volt.
  3. Ha tudatosul bennem, hogy dühből szólaltam meg, szeretetből talán valami ilyet mondanék: annyira fáradt vagyok, úgy szeretnék egy kis nyugalmat magam körül, viszont számomra a te házi feladatod elkészítése fontosabb, mint az én pihenésem. Elmondod te hogy vagy ezzel? Fontosnak tartod? Valamitől félsz? Nehéz egyedül beosztani az idődet?
  4. Titkon sokan álmodunk arról, hogy a „Miért nincs még mindig készen a házi feladatod?“ kérdésre majd azt a választ kapjuk, hogy igen anyu/apu, most azonnal megyek és mint az angyalka elkészítem, majd idehozom neked bemutatni, hogy teljesen megnyugodj. Nos, ez nagyon keveseknek adatik meg.

A „Miért nincs még mindig készen a házi feladatod?“ formailag egy kérdő mondat. Valójában azt sugallja, hogy én előre a legrosszabbra számítok, pedig tényleg szeretném megérteni, hogy mi történik. Mi lenne ha vennék egy mély lélegzetet és meghallgató üzemmódba kapcsolnék?

Egyszer valakitől azt hallottam az egyik tréningemen: Úgy tudom, csak Sztálin és Rákosi idejében volt elfogadott, hogy először hozzuk meg az ítéletet, majd soha nem hallgatjuk meg a vádlottakat. Legyünk őszinték, legalább magunkhoz.

Miért érdemes meghallgatni? Mert ha nyitott szívvel, kritka és elvárás mentesen meghallgatok valakit, akinek nem kell védekeznie, hanem őszintén magába nézhet és megfogalmazhatja, hogy hogy is van ő ezzel a helyzettel, akkor nagyon érdekes dolgok is kimondhatóvá válnak.

További információ: www.rambala.hu