Karácsony környéke tele van olyan jeles nappal, amelyeket még a mai napig is ismerünk, vagy legalábbis hallottunk már róla. Az egyiken már túl is vagyunk, és ez a Luca napjához köthető, vagyis december 13-ához. Ez a nap az asszonyok, lányok számára dologkerülő volt. A hiedelem szerint ugyanis Luca megbüntette azokat, akik mégis munkára adták a fejüket. December 13-án csakis a Luca székén dolgozhattak. Aznap kezdték el a széket és karácsonyra kellett elkészülnie az ülőalkalmatosságnak azért, hogy ha a készítője a karácsonyi éjféli misén arra feláll, akkor megláthatja, hogy a többiek közül ki a boszorkány. Lassan készült a Luca széke, és csak a mise végéig tartott az élettartama, utána elégették.

Ha már nem lehetett semmit csinálnia december 13-án a nőknek, lányoknak, akkor jósolhattak. A hajadonok lapra neveket írtak fel, amelyet a gombócba gyúrtak, majd kifőzték. Amelyik legelsőként jött a felszínre, az abban lévő nevű ifjú lett a leendőbelije.

A hajadon lányokat hajdanán is a párválasztás érdekelte a legjobban. Az akkori hagyományokhoz, szokásokhoz hűen igyekeztek megtalálni párjukat. Se Facebook, se internet, se online társkereső lehetőségek nem voltak, így inkább a hajnali misére menet, a harangozáskor édességet, mézet, cukrot ettek azért, hogy a fiúkat magukhoz édesgessék, és végre megtalálják párjukat. Máshol a hajnali misére menetkor, a harang köteléből vágtak darabokat és azt a hajukba fonták azért, hogy majd farsang idején sok udvarlójuk legyen. Ha az éjféli misére harangozás során a hajadon leányzó befelé sepert, valamint az asztalt megterítette, mezítláb és egy szál ingben a házat háromszor megkerülte, akkor megláthatta leendő férjét.

December 21-e, Tamás napja. Ha ezen a napon a házasulás előtt álló lányok vállukkal megrázták a kerítést, és a kutya ugatott, amerről a hang érkezett, arról várhatták leendő férjüket.

A régi házak alapberendezése a kemence volt, amely egyben központi, családot összetartó funkciót is betöltött, hiszen eköré gyűlve élték életüket egykor. A kemencepadkán ücsörögtek, melegedtek. Tiszteletben is tartották a kemencét és annak környékét, ezért abból nem adtak ki tüzet sem, nehogy a család szerencséjét is kivigyék a házból. Nem lehetett fésülködni, se a tűzbe köpni.

Ha a karácsonyi asztalon összegyűlt morzsát összeseperték, akkor abban bízhattak, hogy a ház körül tartott baromfik betegségtől mentesek maradnak, és sok tojást adnak.