Ők azok, akik nem értik, hogy a baráti társaságukban miért ők azok, akik sosem tudnak felmutatni egyetlen normális pasit/csajt sem. De ezt nem csak ők nem értik, hanem a barátaik sem, és mindig azzal vigasztalják, hogy majd csak talál valakit.

Pedig nagyon jó parti: jól néz ki, kedves, aranyos, sikeres. Ráadásul általában alapos önismerettel rendelkeznek, ám valahogy mégis elkerüli őket a szerelem.

Talán azért, mert általában teljes szívvel-lélekkel odaadják magukat a partnerüknek. Talán ez túl sok is. De ők ilyenek. Hisznek a tündérmesékben, és a szőke herceget várják. Ugyanakkor gyorsan ki is ábrándulnak, de sosem adják fel.

A reménytelen romantikusokat gyakran figyelmeztetik, hogy ne kötődjenek túlságosan és túl korán, mert könnyen összetörhetik a szívüket. Ennek ellenére persze túl könnyen elkezd kötődni a másikhoz, de nem tehet róla: ilyen a természete.

Általában szerencsétlennek tartják őket a szerelemben, de ezt ők másképp látják. Úgy vélik, minden egyes csalódás okkal történik, és egy újabb lehetőség arra, hogy átéljék a valódi szerelmet. A csalódás helyét idővel újra az optimizmus veszi át, és az abba vetett hit, hogy valahol vár rájuk az „igazi”. Őszintén hiszik, hogy ez az „igazi”, eddig azért nem jött el, mert még nem állt rá készen.

Az évek alatt azt is megtanulják, hogy ne érjék be kevesebbel, mint amit megérdemelnek. Hisznek önmagukban és abban, hogy álmaikat olyannal kell megosztani, akikkel érdemes. Hisznek a sorsban, és abban, hogy véletlenek márpedig nincsenek. Hogy minden egyes ember, aki számunkra nem az igazi, valójában az igazihoz vezet.

És valahol… mindannyiunknak van olyan része, aki éppen ez a nevetségesen reménytelen romantikus ember.

 

elitedaily.com

Fotó: www.thetvcritic.org