Csakhogy az életünkben számos olyan tényező akadhat, amely befolyásolja az agyunk működését, sőt ártalmas rá nézve. Ha azt gondolnád, hogy a stressz az agyat mérgező hatás, akkor tévedsz.

Nem figyelsz oda a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásra. Ha csak egyszer-egyszer történik meg, nincs gond. Ha túl sok inger ért és jár az ember agya, esetleg valamilyen betegség, zaklatott állapot nem engedi a nyugodt alvást, na bumm. Ám, ha ez tartósan fennáll, akkor a mentális betegségek jeleit produkálhatod. Arról nem is beszélve, hogy a munkában sem úgy teljesítesz és még a magánéletedben sem, mert ideges, feszült, feledékeny, szétszórt és depressziós leszel.

Tehát a stressz tényleg nagy méreg az egész test, így az agy, az agyműködésre is. Ma már az is bizonyított, hogy a tartós stressz összeszsugorítja az agy térfogatát.

Az alapvető orvosi vizsgálatba beletartozik a vérnyomás mérése. Ha azonban nem figyelünk oda az egészségünkre, akkor az befolyásolhatja az életünk hosszát, de a kognitív képességet. Nem árt azonban tudni, hogy a tartósan alacsony vérnyomás legalább olyan veszélyes, hiszen az agysejtek nem működnek akkor sem megfelelően.

Az egészségtelen, gyorséttermi, feldolgozott ételek fogyasztása nemcsak hízást okozzák, de a szívre és az érrendszerre is hatással vannak, ahogyan az állandóan fogyasztott cukrozott üdítőitalok is. Vizsgálattal azt is igazolták, hogy ezek rendszeres fogyasztása negatívan befolyásolja a memória állapotát és megnövelik az Alzheimer-kór kockázatát.

A pénz nem minden – ahogy mondani szokták. De ha a kemény munka mellett annyit sem engedsz meg magadnak, hogy pihenésre, kikapcsolódásra szánj időt, az rossz hatással van az agyadra. Szükség van ugyanis olyan tevékenységekre, amelyek szórakoztatnak, pihentetnek. Az aktív sportolás, a valamilyen hobbinak való hódolás megmozgatja, mégis kikapcsolja az agyat és ha ezt idős korban is gyakorolja valaki, azzal megelőzheti az öregkori butulást.

A magány gyilkossá tud válni. Azért azzal sem árt tisztába lenni, hogy nem minden egyedül élő magányos és a kapcsolatban élők is érezhetik magukat magányosnak. Aki azonban akarata ellenére van egyedül, azt ez az állapot megviselheti. Ha ez az állapot egyáltalán nem vágyott, hanem kényszerű és sokáig fennáll, úgy megromolhat a kognitív képesség is.