Jump to content

Murphy törvénye miatt nem kell feltétlenül rosszra számítanunk

2018. 01. 31. 19:00

A legjobban elgondolt és megtervezett mozzanatainkba is beleszólhat valami. Valami külső erő, a sors, a balsors. Nevezhetjük bárminek, de bizony vannak kétbalkezes, rosszul összehangolt napjaink, időszakaink.

Amikor valami nem úgy sikerül, mint ahogy szeretnénk, pontosan akkor romlik el, amikor mi megfogjuk és használni szeretnénk, akkor gyakran emlegetjük azt a bizonyos Murphy-t és a törvényeit. Tőle eredeztetjük az „ami elromolhat, az el is romlik” mondást. Rossz szériánkban akár gyakran említésre kerül Murphy neve és a mutálódott, átalakított törvényei, de egyáltalán nem analizáljuk azt, hogy ki is volt ez az ember, egyáltalán, létezett-e?

Ha eddig azt hitte valaki, hogy Murphy egy nem létező, kitalált alak, akire minden valóságalap nélkül lehet hivatkozni, akkor bizony tévedett.

Az „ami elromolhat, az el is romlik” szállóigét egy amerikai mérnöknek tulajdonítják, aki nem más volt, mint Edward A. Murphy. A Mojave-sivatagban lévő légibázisra azért ment, hogy pilótaként és mérnökként is kivegye a részét a munkából. Murphy megbízhatósági mérnök és repülésbiztonsági szakember is volt, akinek feladatul adták azt kideríteni, hogy az emberi test mekkora gravitációs erőt képes elviselni. A gyakorlatok során rendre nem úgy működtek a mérőeszközök, ahogy azoknak kellett volna, így Murphy saját maga is kipróbálta. A kísérletekhez bátor önkéntesek segítségét vették igénybe, akik egy rögzített egyenes sínpályán száguldó rakétaszánba ültek bele. Az emberre ható gravitációs erőt vizsgáló új műszerek már a beszereléskor nem működtek. A kísérletet el kellett napolni, Murphy embereit okolta. Ekkor hangzott el szájából az, hogy „Ha van valami módja, hogy elszúrják, akkor el fogják.” Ez a ma is használt Murphy-törvény alapja. Amikor azonban Murphy is ki akarta próbálni a műszereket és azok nála ugyanolyan hibásodást mutattak, bebizonyosodott, hogy ami elromolhat, az valóban el is romlik. A hibák mindenben benne rejlenek, de ha nem hagyjuk, hogy azok megoldatlanul felülkerekedjenek rajtunk, akkor azok tökéletesítést, megoldást vonnak maguk után.

Murphy-alaptézise tehát nem arra utal, hogy neki se kezdjünk semminek, mert mindenben benne rejlik az, hogy elromolhat. Arról van szó, hogy ami megtörténhet, az meg is fog történni, de minden tőlünk telhetőt meg kell tenni azért, hogy az ne katasztrófához vezessen, hanem a legjobbat hozzuk ki a helyzetből.

Murphy-törvénye tehát többféleképpen valósulhat meg. Gondoljunk csak abba bele, hogy gyermekünk iskolai rendezvényére süteménnyel kell készülni. Ha már előre attól tartunk, hogy nem fog jól sikerülni a többi szülő mustrájának kitett süteményünk, akkor könnyen lehet, tényleg nem fog sikerülni. Ám ha úgy állunk neki, hogy egy biztos receptet választunk, és nem aggódjuk túl a süteménysütést, akkor kiváló finomsággal szolgálhatjuk a gyerekek összejövetelét.

(Forrás: marmalade.hu | interestingfacts.org, behance.net, reddit.com/képek)