Jump to content

A pletyka természete

2017. 12. 08. 19:00

Pletykálkodni mindenki szokott, azonban annak megnevezésében és mennyiségében lehet különbség. Emberből vagyunk, olykor észreveszünk, látunk, hallunk olyat, ami foglalkoztatni kezd, és mindenáron tovább akarjuk adni az ismereteinket. Míg valaki pletykának hívja, más híresztelésnek nevezi.

Mindegy azonban minek nevezzük, hiszen bármelyik kifejezést is használjuk, a lényeg ugyanaz, vagyis valakit a háta mögött kibeszélünk. Márpedig gyermekeinknek azt tanítjuk, hogy csúnya dolog másokat kibeszélni, így a pletykálás csúnya cselekedet. Habár azt tanítjuk a gyerekeknek, hogy nem szép dolog úgy valótlanságokat állítani egy személyről úgy, aki nincs közöttünk, mi magunk, felnőttek ugyanúgy pletykálunk. Abban biztosak vagyunk, hogy szinte mindenki állít olykor valótlan dolgokat másokról, vagy ha a valóságot is mondja, de erős színezettel ellátva. Kutatásokat is végeztek már ez ügyben, amelynek eredménye az lett, hogy a beszélgetés ideje alatt a társalgás tartalmának 55%-a pletyka a férfiak esetében, ugyanez 66%-át teszi ki a nők esetében.

A pletyka lehet negatív és pozitív tartalmú, rendelkezhet kevesebb vagy több valóságtartalommal, mégis jó, hogy van. Habár feleslegesnek és csúnya húzásnak tartjuk. Kisebb vagy nagyobb mértékben talán mindenkit érint, vagy egyik, vagy a másik oldalról nézve. Hiába tartjuk gonoszságnak, más dolgába való beleavatkozásnak, mégiscsak van egy jó dolog a pletykálkodásban. Méghozzá az, hogy az embereket összehozza, vagyis a kapcsolatteremtés egyik módszereként is tekinthetünk a pletykára. Pletykálkodni nem csak azok szoktak, aki ismerik a pletyka alanyát, és nem is csak olyanok osztják meg vélt vagy valós információjukat, akik nagyon jól ismerik egymást. Akár két idegen is sokkal közelebb kerülhet egymáshoz azáltal, hogy elmondanak valamit egy harmadik személyről. Egy pletyka megosztásával akár egy barátság is elkezdődhet. Sőt még saját önértékelésünkre is pozitív hatással lehet a pletykálkodás, azonban csak akkor, ha azt kordában tudjuk tartani. Ha nem a rosszindulat vezérel, akkor nincs gond. Ám ha a mindennapjainkba befészkelődik az örökös pletyka már-már szinte bárkiről, akkor az egészségtelen mértéket ölthet és a gondolkodásmódunkat is megmérgezheti. A negatív pletyka ráadásul érinthet rosszul minket is, ugyanis magával ránthat a negatív tartalom, haragot, stresszt válthat ki belőlünk. A pletykálás útján azonban megszabadulhatunk saját belső feszültségeinktől, és azáltal, hogy megosztjuk másokkal gondolatainkat, akár megértésre vagy támogatásra is találhatunk.

Az ember gyarló. Amiben nem látunk bele, arra mi kíváncsiak vagyunk. Ilyen mások élete is. Ez az, ami még inkább piszkálja a fantáziánkat, legyen szó híresség életéről, vagy a szomszédéról. Amíg nem minket pletykálnak ki, addig nem is fájdalmas az, de ha mi magunk válunk a pletyka tárgyává, amit tenni érdemes: nem magyarázkodni, elenyészni hagyni. Minden csoda három napig tart.

(Forrás: marmalade.hu | cnn.com, crosswalk.com, teamworkandleadership.com/képek)