Jump to content

Az önérvényesítés tanulható

2017. 11. 28. 19:00

Mindenki ismer maga körül sikeres embereket, akiknek mégis jó a hírnevük, nem gyűlölik, sőt, elismerik őket. Ám mindenki ismer olyan embert is, aki ugyan előbbre jutott, de mások letaposása által, így sok az ellensége, a rosszakarója is.

A kis önbizalommal rendelkező személyek mindig irigykedve fognak azokra nézni, akik a legnagyobb tömegben is magabiztosan, határozottan törnek maguknak utat. Ismerős lehet a szituáció, amikor a megbeszélt időpontban már mindenki az adott helyszínen van, mindenki elfoglalta a helyét és igyekszik a feladatára koncentrálni. És persze mindig van egy késő, aki minden különösebb zavartság nélkül vágtat be a terembe, kedvesen elnézést kér a késésért és magabiztosan keresi meg helyét még akkor is, ha már láthatóan minden szék foglalt. Az ilyen típusú emberekből azonnal azt nézzük ki, hogy a munkahelyi szamárlétrán is biztosan sokkal eredményesebben és gyorsabban halad felfelé.

Sokan teszik fel maguknak azt a kérdést, ha bizonyos helyzetekben erőszakosabbak, magabiztosabbak, jobban érvényesítették volna érdekeiket, akkor mára hol tarthatnának az életükben? Mások éppen a túl agresszív, heves megnyilvánulásuk miatt teszik fel ugyanezt a kérdést.

A kommunikációnak három típusát különböztetik meg. Az egyik az agresszív, a másik a passzív és a harmadik az önérvényesítő. Az agresszív kommunikációt el tudjuk képzelni, hiszen a mással nem foglalkozó, a másikat lealacsonyító beszédstílussal találkozhattunk már. Hangos, erőszakos, elrejti igazi érzelmeit mások elől. Ezzel szemben a passzív kommunikációval nem lehet kiállni saját érdekeinkért. Lényegében lehetőséget adunk másoknak arra, hogy lenyomjanak. A passzívan kommunikáló olyan, mintha ott sem lenne. Halk a beszéde és bizonytalan, de még testtartása is a félénkséget tükrözi. Az önérvényesítő, vagyis asszertív kommunikációt képviselő vállalni tudja álláspontját és véleményét, a konfliktushelyzeteket meg tudja oldani, de úgy, hogy a másik fél érdekeit is figyelembe veszi. Aki az önérvényesítés útjára lép az úgy teszi meg, hogy kifejezi saját igényeit, de ha más véleménye nem egyezik az övével, akkor sem minősít.

Az önérvényesítés tanulható magatartásforma. Ahhoz, hogy eddig el tudjunk jutni, saját magunkat kell megismerni. Meg kell tudnunk határainkat, ismerni kell, hogy mi és miért bánt. Ezek tudatosításával a legtöbbünknek még nincs is gondja, azonban innen továbblépni már nehezebb. A legtöbben ott akadnak meg az önérvényesítés útján, hogy nem mondják meg másoknak nyíltan, hogy mi a bajuk. Méghozzá azért nem, mert félnek, hogy megsértik a másik felet, valamint félnek a reakciótól is. Márpedig el kell fogadni, hogy mindenkinek van véleménye, amely nem feltétlenül egyezik a miénkkel. Ez így is van rendjén, de ha úgy fejezzük ki gondolatainkat, hogy meg erőszakoskodunk, nem fenyegetőzünk, nem minősítünk, nem akarjuk túlságosan a másikra tukmálni gondolatainkat, akkor cselekszünk helyesen. Bármilyen furának tűnik, ezt gyakorolni kell. Ha az agresszív kommunikációra hasonlóan reagálunk, annak eredménye az lesz, hogy egyre durvább lesz az adok-kapok, amely könnyen kezelhetetlenné válhat.

(Forrás: marmalade.hu | pinterest.com, counselling-in-surrey.co.uk, blog.trainerswarehouse.com/képek)