Jump to content

A krónikusan boldogtalan emberek 8 szokása I. rész

2017. 04. 20. 18:10

Valószínűleg mindenki tudna említeni legalább egy embert a közvetlen környezetében, akinek negatív rezgéseit már kilométerekről érezni lehet. Az állandó picsogásra persze senki nem kíváncsi, ám az illendőség nem engedi, hogy ezt tudtára is adjuk. De vajon te nem vagy krónikusan boldogtalan? 

Íme, ezekről válik leginkább felismerhetővé a boldogtalan ember:

Önpusztító beszéd, azaz mérhetetlen pesszimizmus. Az önpusztító beszéd egyszerűen negatívan hat az individuum teljesítményére, önértékelésére, önbizalmára, és végső soron szabotálja a sikert. Az „Én nem tudom..” vagy „Én nem vagyok elég jó…”, esetleg „Nem fog sikerülni..” kezdetű mondatok gyakorlatilag porig rombolják az ember mindennemű potenciáját.

Negatív feltételezések. Az ember rossz helyzetbe kerülve általában nem lát túl az, orrán és csak azt szajkózza, hogy úgysem lesz jobb. Ez a hozzáállás valóban azt eredményezi, hogy egyszerűen beleragad az ingoványos talajba, és nem jut egyről a kettőre, csak nagyon sok –elfecsérelt- idő után.

„Bezzeg Ő, szindróma”. Ha az egyén állandóan máshoz hasonlítgatja magát, és úgy érzékeli, hogy az a másik jobb nála, egy idő után ez borzasztó módon lerombolja az ember személyiségét, destruktív módon hat az önértékelése, önbizalomra, teljesítőképességre. Egy idő után az egyén keserűvé és örökös elégedetlenné válik, és állandóan a másik sikereit fogja figyelni, és lehetőségeit, ahelyett, hogy önmagért tenne bármit is. Legjobb erre a Facebookon való állandó irigykedés.

Örökösen rágódni a múlton. Az emberek szeretnek egyszerűen beleragadni a múltjukba. Az állandó visszatekintgetés, arra készteti a személyt, hogy átgondolja múltbeli baklövéseit, vagy épp emlékeztesse, hogy mennyivel jobb volt a jelenlegi helyzethez képest. Mind két eset negatívan hat a személyiségre, és a teljesítményére.

Folytatás itt! 

(Forrás: marmalade.hu | Fotó: pixabay.com)