A téli fénytelen időszak a hangulatingadozásra hajlamosabbakat, már december körül lehangoltságba taszítja, és a kitartóan kemény, hideg idő januárra a sugárzóan vidám személyiségeket is megcincálja. A semmiből jött, nyűgös, rossz hangulat, és borúlátás rémisztő lehet mindenki számára, ám nem kell azonnal kétségbe esni, mert legtöbbször a szezonális, úgy nevezett téli depresszió áll a dolgok hátterében.
Tél és depresszió?
Néhány évtizeddel ezelőtt nem volt annyira elterjed a téli depresszió öndiagnosztizálása, mint napjainkban, viszont mára már a köztudatba ékelte magát, hogy bizony létezik olyan, mint szezonális, az időjárás okozta lehangoltság.
Az ember kedvére az anyagi helyzetétől, az otthonán át az időjárásig minden hatással van, s habár utóbbi tényezőt hallva sokan legyintenek, a tartós szürkeség képes ugyan olyan mély letargiát előidézni, mint a fizetés előtti néhány nap. De miért okoz a tél depressziót?
Nem kifejezetten a tél okozza, hanem sokkal inkább a korai sötétedés, és az hogy a hideg idő miatt egyre kevesebb időt töltünk a szabadban. Utóbbiból adódik, hogy kevesebbet mozdulunk ki, ritkulnak a baráti találkozók, és az energiával és jó kedvvel feltöltő programok is mellőzve lesznek, elvégre senkinek sincs kedve a hidegben bóklászni. A kötelező otthon-munkahely táv megtétele után nem gyakran lépünk ki a hidegbe, így a flow élményt nyújtó, kikapcsolódást és hasznosság érzetet adó események is redukálódnak, ami rossz hangulatot idéz elő.
Ami a korábbi sötétedést illeti, szervezetünk is reagál rá. A megszokott életritmus felborul és biokémiai elváltozások sora zajlik le, ami téli depresszióhoz vezethet. A rövidebb nappalok, a napsütéses órák számának csökkenése a szerotonin szint csökkenéséhez és a melatonin mennyiségének emelkedéséhez vezet. A szerotonin szint csökkentése, más néven a boldogsághormon redukálódása során a mindennapok is nehezebbnek, lassabbnak, sivárabbnak tűnnek. Ezek a változások együttesen vezetnek a fent említett szezonális levertséghez.
A téli depressziónak van néhány általános tünete:
- borús, rossz hangulat
- negatív gondolatok, véget nem érő gondolatáradat
- beszűkült érdeklődési kör, állandó unottság érzet, érdektelenség
- lehangoló jövőkép
- érzelmi zavarok
- a társas- és párkapcsolati érintkezés ignorálása, csökkentése
- munkahelyi apátia, csökkentő aktivitás
- pszichoszomatikus betegségek, mozgásszervi panaszok és alulműködő immunrendszer
- a stresszes helyzetek eluralkodása
A fent említett tünetek általában november elején kezdődnek, de az elhúzódó, kitartó, kemény és napfénymentes tél, mint például az idei, kitolhatják a tünetek felbukkanását. A szimptómák eltérő intenzitással jelentkezhetnek, amit az adott életesemények is befolyásolnak.
Amint a nap első sugarai kisütnek, az ember szinte fellélegzik. Ilyenkor – még akkor is, ha hideg van- érdemes minél több időt a szabadban tölteni, sőt általánosságban is a mínuszok ellenére. A sportot nem szabad abbahagyni, mert az testünk természetes antidepresszánsa. Télen nagyon fontos a kiegyensúlyozott étrend, főleg olyan alapanyagokból, amelyek serkentik a szerotonin hormon termelődését. Törekedjünk arra, hogy a megnövekedett alvásigényt kielégítsük, és ha szükség van rá, természetes eredetű stressz vagy szorongáscsökkentőket is a napi étrend részévé tehetünk.
Ezek együttesen mind képesek ellensúlyozni a kedvezőtlen, szezonális depresszió kialakulásáért felelős biokémiai folyamatokat. Viszont, ha tünetek nem enyhülnek, és tavasszal sem illannak el, érdemes felkeresni egy szakembert.
